Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar jakobínus Nyitrán

tisztviselői állást a kincstárnál. Ha Bacsányi állását tényleg a fenti vers miatt vesztette volna el, nem volna azon semmi csodálkozni való. A konzervativizmusban állig begombolkozó bürokraták nem szoktak olyan verseket írni, melyben — egy későbbi bíráló szerint — «az egész kor benne reszketett«. A savanyú kispolgárok dehogy is mertek volna ilyesmit megírni : «Nemzetek, országok ! Kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóba döntő vas igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok, Ti is, kiknek vérit a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párisra vessétek.* Már pedig Bacsányi, a »kincstári tisztviselő» — így kezdi fenti verséi Teljesen elfogadható tehát a feltevés, hogy Bacsányi e bátor vers miatt vesztette el állását és került Nyitrára. Más források szerint Bacsányi elmozdításának nem ez a vers volt közvetlen titulusa, hanem Szentjóbi Szabó Lászlóhoz intézett költői levele. Lehet, hogy az eljárás formailag emiatt a vers miatt indult meg ellene, azonban az eljárás eredményét lezáró végzés indokai szerint a felettes hatóság Bacsányit csak azért mozdította el állásából, mert lázadó versei miatt (propter seditiosos versus) már többször megrótták s ennek ellenére sem hajlandó «észre térni.» Minthogy Bacsányi neve felkerült a fekete listára — állami állást többé nem vállalhatott. Puritán jellem volt, gerinces egyéniség, aki az igaz ügyet sokkal többre tartotta, mint saját boldogulását. Szabad pálya után nézett tehát és 1793-ban gróf Forgách Miklós, a szabadelvű gondolkodásáról közismert nyitrai főispán alkalmazta magántitkárjaként. Elődje nem kisebb egyéniség volt, mint Hajnóczy József, a neves jogász, a Martinovics féle összeesküvés másik kiváló vezéralakja. Bacsányi nyitrai kenyéradó gazdája ritka kvalitások— 53 —