Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Elősző helyett

ELŐSZÓ HELYETT Az olvasó szíves elnézését kérem, hogy mindjárt könyvem első sorában eltérek a bevált stílustól — s nem kértem fel senkit, hogy írjon könyvemhez előszót. Bevett szokássá vált — legalább is a szlovákiai regionalizmus irodalmi portáin, — hogy az író, aki első önálló kötetével lép a nyilvánosság Ítélőszéke elé, felkér valakit a beérkezettek közül — konferálja be könyvét. Az előszó így afféle útlevéllé, salvus conductussá fejlődött az irodalom magasabb régiói felé s bizonyos fokban kihatással volt a kritika ítéletére is. Első önálló kötetemmel kopogtatok — szerény kezdőnek tekintem magam. Épp ezért szeretném, ha a nyilvánosság kizárólag magát a munkát bírálná meg — minden beajánlás nélkül. Nézetem az, hogy az írásműnek önmagában kell helytállnia vagy felelnie. A szokásos előszót tehát a tárgyilagos értékmérés érdekében belső meggyőződésemnek megfelelőleg kellett elhagynom. A könyv műfaja nem a megszokott. Nem regény, s nem novella- vagy verskötetMinthogy speciális műfaja mégis igényel néhány bevezető szót, megpróbálom magam