Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])
A murányi vár regénye
A murányi vár regénye. Középszlovákia egyik legvadregényesebb része a Szlovák Érchegység vidéke. Ügyszólván párhuzamosan húzódik láncolata az Alacsony Tátrával — afféle kettős vízválasztót alkotván. Az északnak eredő folyók vizét a Vág, Poprád és a Dunajec gyűjtik — a délnek eredőkét a Tisza. A délnek kifutó folyók szebbnél-azebb természeti szépségű völgyeket alkotnak mint a Rima-, Balog-, Túróc- vagy Murányvölgyét. Az utóbbi víz — a Pohorella alatt nyújtózó fensíkon ered — s mindjárt kezdeti folyásával ősrégi vár vidékét érinti, mely az Érchegység egyik legfestőibb pontja. Nem hiába ihlette meg Neogrády Antal ecsetjét. A murányi vár csúcsba szökő, erdőségekkel vadul benőtt hegy peremét díszíti. A hegy meredélyére jellemző, hogy az egykori fejegyzések szerint öt órába tellett, míg a kút vizétől a tömlő a felszínre érkezett. A caúcsos hegy alatt zsong a rimamurányi vidék fejlett ipari és bányászati élete. Az Érchegység csupa andezit, mészkő, ásvány és» vas — eninek megfelelően csupa bánya, kohó és ipartelep. A legnagyobb ipari vállalat a Rimamurány—Salgótarjáni r. t. — nevét vette fel a romantikus várról és az alatta elterülő vidékről. Amiért azonban mi sétálunk el a várba, az nem a jelen, — hanem a mult. Ha a néma falak a vándornak mesélni tudnának, — dióhéjban tárnák fel Szlovákia egyik legsajátosabb földrészének, a Gömörnek történetét, ahol ismerősként jártak a husziták épúgy, mint Thököly, Rákóczi deli harcosai vagy a negyvennyolcas forradalmat leverő orosz csapatok. M urány ugyanis a Gömörvidék egyik legrégibb vára, mely már 1271-ben szerepel Castrum Mwran néven és gazdái között a legelőkelőbb magyar nemesi családok névsorát találjuk, mint az Ilosvayakat, Szapolyai— 29 —