Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ahol a bíboros Cicero első könyvét írta

részében volt szabad működnie. A rend új működési területének megfelelőleg új főrendházat választott ki a Vág partján — Sellyén. Itt volt a rendi központ. Mint Fraknói írja — a Vágfolyó partján elterülő helységben iskolát és papnevelőt nyitottak meg, mintegy egy tábort alkottak, melyből az ország minden részébe szétküldötték előőrsök gyanánt a miazszionáriusokat, hogy a lelkészek nélkül tengődő híveket hitökben megerősítsék, a protestáns lelkészek hatását ellensúlyozzák, ég ezek követőit egyházuk kebelébe visszavezetni igyekezzenek. Pázmányt rendje szintén ebbe a rendházba küldte. A nyitrai egyházmegye püspöke ekkor Forgách Ferenc gróf volt, az ellenreformáció ismertnevű harcosa. Azonnal felismerte a fiatal jezsuitában rejlő tehetséget s meghívta magához a nyitrai várba. Ekkoriban jelent meg ugyanis Magyari István sárvári lutheránus prédikátor könyve »Az országokban való aok romlásoknak okairól és azokból való megszabadulásának módjáról» címen (1602), mely igen veszedelmes megállapításokat tartalmazott az anyaegyházra vonatkozólag. A könyv főkonklúziója ugyanis az volt, hogy Isten azért ostorozza a magyarságot, mert »hamis vallást« követ, a katholicizmust. Ez a vallás a «pápák találmánya, bálványimádást űz, papjai kárhozatos életmódot folytatnak, minek következtében Isten még jobban fogja sújtani a megnyomorított országot, hacsak idejekorán észbe nem tér s nem követi az igazi vallást». Forgách éles esze azonnal átlátta a könyvben rejlő veszedelmet s tudatában volt, hogy mit jelentene az, ha e könyv konklúzióit a közvélemény felszívná. A könyvet azonnal meg kell cáfolni, rögtön meg kell írni rá a szokásos

1 »feleletet« — még mielőtt a könyv végkövetkeztetése a közvéleményben elterjedne. Erre a munkára szemelte ki a vágsellyéi fiatal jezsuitát — Pázmányt. Minthogy a felelet megírása égetően sürgős volt, olyan helyet kellett Pázmánynak biztosítania, ahol az nyugodtan és zavartalanúl dolgozhat. Erre viszont ideálisabb munkaterep nem is volt elképzelhető, mint nyári lakának idillikus csendje. Ezért küldte ki Pázmányt Radosnára, mely egyenesen eszményi munkahelynek látszott. — 18 —