Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar poéta a Morva partján

keressen ilyesmit az olvasó. Hősömből sok van bennem, hisz lelkem gyermeke. A városka hangulata is természetesen •2 én akkori hangulatom. Hosszú évek után írtam e regénykét ... Makón, sok művészi gyötrelemmel és gyönyörűséggel, egészen elvonulva és befeledkezve. Szakcica két esztendeje számomra a romanticizmus egyik állomása volt. Vallásos lírám ekkor virágzott ki és magyarságom ekkor vált erősen tudatossá Nagyvárad után, ahol a Sturm és Drang lendületeit és változatait éltem át, Ady táborában. Szakolca elmélyülést és elcsendesülést jelentett számomra, a múlt árnyai és a jövő árnyai kisértettek és én megértem a megváltó szenvedésre. Hálásan és meghatottan gondolok vissza az életúntak ép közép felén a messzetünt városkára, ahol Vak Bélát idéztem és ahol kedves jó fiúkat tanítottam Petőfi szerelmére.« Szakolcai pasztellt jelentenek verseiben az Ancsaversek A bágyadt kocsmai söntés kis parasztlánya, aki terhes szégyenével a Morvába ugrott, sok versében ihlette meg a szakolcai poétát, anélkül, hogy erről Ancsának a legcsekélyebb sejtelme is lett volna. Oly kender volt kócos haja néki, Es oly kökény félős kék szemepárja, Lelkében messze fenyvesek meséi, Alacsony viskók rontó babonája. Verseiben átsétál a határ folyón — a morva földre. Találkozunk bennük a morvaországi falvak neveivel. Ismert verse például a Rohateci Máriához, s Rohatec már benn fekazik Morvaországban. Működésének nyomát megtaláljuk a szakolcai iskolai értesítőben is. Az 1913-as értesítőt Juhász Gyula tanulmánya vezeti be »Poétikai tanításom kis tükre» címmel. Szakolcai tartózkodására nézve jellegzetesek egykori igazgatójának dr. Resch Aurélnak sorai : »Két évet töltött Szakolcán a magával meghasonlott költő. Mint tanár, kartársainak jóbarátja, tanítványainak rajongásig szeretett mestere volt. Mint embernek tisztelet és megbecsülés volt osztályrésze szerénysége miatt. Irodalmi nézeteit és művészeti elveit oly elragadóan tudta előadni, hogy hallgatóit akaratlanul is meggyőzte. Két évet töltött — 147 —