Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])
Akiben a Szepesség lelke megszólalt (Peéry Rezső)
szeti környezetet, mely a legjobban ihleti s mely szándékainak leginkább megfelel. A környezet teremti az írót, de az író is teremti és választja környezetét. így alkotta meg Krúdy Gyula a mai Szlovákia északi határainak múltbéli és félmultbéli hangulati légkörét. Azt, ami nagyapáink és nagyanyáink, apáink és anyáink életében a magyar agráréletformától különböző volt, mert céhpolgár ősök büszke autonóm kis világa, hegyek közé zárt népek százados köztársasága formálta ki, mindazt, ami kisvárosaink életformájában kecses, vidám és méltóságos, időtől elkésett, de értékes, felébred és élni kezd Krúdy Gyula művészetében. Hogyan kellett minderre rátalálnia ? Krúdy Gyula írói alkotásának alapvető vonása az idő-probléma, a jelennek a múlttal való helyettesítése s a közösségi emlékezés kérdése. Az emberi élet gazdagságát az elmúlt élmények ébersége, az emlékezés határozza meg. Krúdy művészetének halhatatlan ereje a differenciált és részletes emlékezés egy általános multhangulat álomszerű közegében, a test és lélek közös emlékeinek tisztelete. A mult sztatikai értékének ismeretére tanít, jelen fogalmunk viszonylagosságára. Az ilyen irodalom okos megértés és edzett judiciumot kíván. Krúdy magatartása a régiségnek tisztelete, de annak szép, derűs, emberies vonásaiban — akár Anatole France-é. Majdnem azt mondhatjuk, ama mulandó, feledésbe menő árnyalatokat védi és keresi, melyeket az idő igaztalanul és mostohán itél halálra s melyeket a humanista emlékezés mégis csak megőriz. * Így volt törvényszerű, hogy Krúdy Gyula nálunk legigazibb hazáját találta meg. A mai Északszlovákia ősrégi, girbe-gurba uccájú városkái között, a hegyek és várak alatt, melyek körül, mint a köd, ma is mesék ülnek — a Szepességen, ahol időtlen-idők óta kialakult a szerény és munkás polgári magatartás, a kisaránylú, de független emberi életmód egyéni méltósága. Az emlékek ott halmozódnak fel és őrződnek meg, ahol a kultúra régi és megbecsült. Krúdy Gyula finomságokat értékelő fantáziája városkák sokszínű, sokrétű, az öreg emlékeket s egy kifakulóban — 133 —