Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Az első magyar nyugatos szülőfalvában

bői Reviczky a Parnasszus felé elindult. A márványtábla pedig, melynek már rég ott kellene díszítenie ezt a kis fehér cselédházat, ott hever a szérűben s egyelőre hiába várja, hogy valaki felállíttassa. Sokáig ugyanígy elhagyottan állott Reviczky sírja is a kerepesi temetőben. Egy késői nyitrai poéta utód Peterdl Andor szomorú rigmusokat faragott a november elsejei temetőről, ahol minden sírnak kijutott a gyertyaláng, csak egy maradt sötét, csak egyen nem égett az emlékezés fénye : Reviczkyén. Életén alfától ómegáig húzódott a balsors fekete fonala. 10* — 113 —