Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Az első magyar könyvről

egyszerűsítve az első magyar írott könyvet a nyitrai gimnázium őrizte meg számunkra. Szent Ferenc romantikus szépségű legendája ez, melyet az Ehrení eld-kódex tartalmaz. (A kódexet a nagy magyar mesemondó centennáriuma alkalmából elnevezték Jókai-kódexnek.) Eredeti nevét megtalálójáról dr. Ehrenfeld Adolf későbbi híres bécsi ügyvéd és jogtanácsostól nyerte, aki a könyv felfedezése idején a nyitrai gimnázium diákja volt. A nyitrai szóhagyomány szerint az első magyar könyv felfedezésének egészen romantikus története van. 1851-ben a gimnázisták a piarista tanintézet udvarán tíz perc alatt «háborúsdit» játszottak. Az egyik diákot — a kis Ehrenfeldet — olyan telitalálat érte hátulról, hogy önkénytelenül is felemelte s megnézte : mi az, amivel valakit ily irgalmatlanúl hátba lehet sújtani ? Könyv volt, afféle régi salabakter s a gimnazista az első pillanatban alig hihette, hogy a nyitrai gimnázium udvarán a magyar irodalom egyik legjelentősebb nyelvemlékét tartja kezében. Hogy a szóhagyomány mennyire megbízható volt, azt igazolja dr. Faith könyve, aki »Híres nyitraiak« (1939) című kötetében a következőket írja : »Az Ehrenfeld-kódex felfedezője dr. Ehrenfeld Adolf bécsi ügyvéd, a herceg Eszterházy család jogtanácsosa volt. Felfedezésének körülményeit ő maga beszélte el a kódex kiadójának, Wolf Györgynek. Ehrenfeld Adolf 15 éves korában, az 1850/51-es tanévben a nyitrai gimnázium VI. osztályát látogatta. 1851 július havának egy délutánján tanulótársait furcsa mulatságban találta. Régi könyvekkel dobálództak, melyeket egyik — ma is ismeretlen nevű — osztálytársuk egy nyitrai ház padlásán talált. Egy könyvvel 5t is hátba dobták. Felvette a könyvet és csodálkozva látta, hogy régi magyar nyelvű kézirat Roppant értékét persze nem sejthette, de fiatal korában is intelligenciára vall, hogy felismerte : becses, megőrzésre méltó dolog került a véletlen folytán kezébe. Valami három kötetes új könyvért megszerezte dobálódzó társától s így egyik legértékesebb nyelvemlékünket mentette meg a biztos pusztulástól. A következő iskolai évet 1851 szeptemberétől kezdve már Bécsbea