Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Budatín mondája

rat s a már félig élő, félig holt Katalint kiszabadította. Szúnyogh Gáspár Jakusiccsal üldözőbe vette Forgácsot. Jakusics Gács urát utóiérte s párbajra hívta ki, melyben a pihent Jakusics megölte az agyonhajszolt Forgácsot. Győzelmének azonban nem örülhetett. A befalaztatás következtében kimerült Katalin, együtt hullott le szerelmesével a földre — holtan. Szúnyogh a szörnyű kettős tragédia láttára megőrült, míg «Jakusics a hü párt azonnal ös Budetínre vezeti, S azóta csendes nyugalommal Kettőjüket egy sír fedi.» Ez Budatín mondája Arany János feldolgozásában. Pintér Jenő nagy irodalomtörténetében megjegyzi, hogy Arany nem mindenben követte a monda meséjét és sokban eltért a monda tényleges tartalmától. A monda szerint — úgymond Pintér — Forgács ugyan elesett, Katalin azonban nem halt meg, hanem nőül ment Jakusicshoz, hálából, mert Jakusics őt bosszúálló apja elől megvédte. Pintér Jenő hivatkozik a hiteles történeti adatokra is, melyek szerint Katalin valóban életben maradt, sőt túlélte Jakusicsot is s később Balassa Bálint — a költő vette nőül. Egyetértünk Pintér Jenő megállapításával, hogy Arany költői feldolgozásában némileg eltért a monda meséjétől s költői szabadsággal dolgozta fel Budatín regéjét. Nem ismerhetjük el azonban a monda autentikus meséjeként azt a történetet, melyet Pintér Jenő könyve idéz vagy legalább is nem ismerhetjük el a mesét a monda kizárólagos verziójaként. Valószínű, hogy a Mednyánszky-gyűjtemény, melyre Pintér Jenő hivatkozik, ugyanúgy tünteti fel a monda meséjét, mint azt a magyar irodalomtörténész könyve közli. A szóhagyomány szerint azonban a monda meséje majdnem ugyanaz, mint az Arany János költői beszély ében elmeséli. Szennovitz Gyula — a «Vágvidék mondakörében» (Gyoma, 1904) a szóhagyomány alapján dolgozta fel Budatín mondáját s az ő feldolgozása majd mindenben egyezik Arany verses történetével. Katalin, a «Vágvidék monda— 81 — 6*