Tanügyi tanácsadó. Általános tanügyi, pedagógiai, jogi és közigazgatási kézikönyv (Bratislava. s.n., 1929)

VII.rész. A kisegítő(helyettes) tanítók alkalmazásáról - A nemvégleges kisegítő és melléktanítók nyugdíjbiztosítása

254 Bizonyos esetben egy állami alkalmazottnak az előírt képesítéssel nem rendelkező felesége egyosztályos iskolában kisegítőként női kézimunkát és háztartástant tanított. Arra a kérdésre, vájjon az ilyen alkalmazott nő köteles-e nyugdíjbiztosításra, illetőleg lehetséges lenne-e ilyen egyént a kötelező nyugdíjbiztosítás alól az 1920. évi 89. sz. törvény 2. §. 1. bek. 2. pontjának analóg alkalmazásával felmenteni, az isk.és népműv.-ügyi minisztérium a szociális gond.-ügyi minisztériummal való egyetértésben a következőket közölte: „Az 1920. évi 89. sz. nyugdíjtörvény 2. §. 1. bek. 2. pontja szerint, amelynek hatálya Szlovenszkóra és Podkarp. Ruszra az 1921. évi 484. sz. törvénnyel terjesztetett ki s amely az 1923. évi 16. sz. kormányrendelettel hajtatott végre, az olyan egyének, akiknek nyugdíjkötelezettség alapjául szolgáló tevékenységük csak mellékfoglalkozás, csak akkor vehetők ki a nyugdíjbiztosítás kötelezettsége alól, ha főfoglalkozásuk magasabb jövedelemmel járó kereseti tevékenység. Férjes nőket nem lehet a biztosítási kötelezettségből kirekeszteni ama indok alapján, hogy férjük háztartásában vannak ellátva, mert a háztartásvezetésről nem lehet azt állítani, hogy az meghatározott jövedelemmel járó kereső foglalkozás lenne. Az elmondottak szerinti főfoglalkozás csak a munka vagy szolgálati viszony alapján vállalt, avagy az önálló kereseti foglalkozás lehet. Hasonló ügyről szól a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósági 1924. évi 17604. sz. döntvénye, mely szerint az ilyen egyént a nyugdíjbiztosítási kötelezettség alól özvegyi ellátási illetményekre való igénye sem menti föl." A minisztérium végül figyelmeztette az illetékes hivatalokat, amelyek kisegítő tanerőket alkalmazni jogosultak, hogy mindig fontolják meg, vájjon az ilyen kisegítő tanerők alkalmazása feltétlenül szükséges-e.