Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Dr. Hittrich Ödön: A selmeczbányai evengélikus lyceum története

Magyar diákokról még szó sincs. Hanem 1637ben Pistorius scholarcha előhozta a tanácsban, hogy jó volna, ha valaki magyar nyelvre is tanítaná az ifjúságot. Ugyanis Thurzó Szaniszló és Eszterházy Miklós nádorok, valamint Pálffy István érsekújvári kerületi kapitány ismételten magyarul írtak a városnak. A javaslatból azonban nem lett semmi.**] 1662-ben új iskolai törvénykönyv készült, mely szabályozta az igazgató és tanárok jogait és kötelességeit, megállapította a végzendő anyagot osztályok, napok, órák szerint. A jó szabályzat ellenére az iskola hanyatlásnak indult. 1660-ban a városbíró kijelentette, hogy ha még egyszer tótot hívnak meg igazgatónak, ő azt nem fogja beiktatni. Az utolsó városi igazgató a Wittenbergában járt, tudós Schön Gábor volt 1667-től 1673-ig. Az ő idejében volt a III. osztály tanára Buchholz György, kinek emlékirataiban meg van az alsó (német kath.) templomnak 1669-ben történt elvétele folytán támadt lázongások élénk leírása.*) A Wesselényi—Zrinyi-féle összeesküvés gyors elnyomása által felbátorított jezsuiták nem érték be Selmeczen az eddig elért eredménnyel, **) A selmeczieknek olyan magyar íródeákra lett volna szükségük, amilyenről Takáts Sándor, a tudós piarista történetíró emlékszik meg „Rajzok a török világból" című munkájában. Ezek az íródeákok a nemzet literátorai, tartották fenn a politikai érintkezést a magyarok és törökök között. Majdnem kivétel nélkül külföldön járt protestáns diákok voltak, akik nyelvismeretükkel nagy szolgálatokat tettek és Luther hatása alatt a nemzeti szellem apostolaivá lettek. Szükség volt reájuk Budán és Bécsben is, mert a budai basa a bécsi királynak német leveleit nem szokta elolvasni s így a császárnak is magyarul kellett Íratnia. *) Buchholz György volt később a Magas Tátra első felkutalója és ismertetője. A lyceum hanem már 1672-ben keresztülvitték, hogy Rinkó Ferenc katholikus polgár választatott meg bírónak, ki azután a Spork tábornok által Selmeczen hagyott katonaságra támaszkodva, júliusban a többi templomot is lefoglalta, a lelkészt a parochiából, a tanítókat pedig az iskolaépületből kiparancsolta. A következő 1673. évben a bíró az evangélikusoknak az istentisztelet megtartását egyáltalában megtiltotta s az iskolát bezárta. A tanítóknak 1674 január 14-ét tűzte ki azon határnapul, mely napig a várost elhagyni kénytelenek. Az 1674-től 1682-ig terjedő éveket átmeneti korszaknak tekinthetjük. A tanítást a jezsuiták vették át, akik a piarista rendházban nyitottak iskolát egy páter és egy tanító vezetése alatt. E két tanerő azonban nem volt elég a tanítás rendes elvégzésére. Ezért a tanács azt határozta, hogy azt a költséget, melyet eddig a város az iskolára fordított, felajánlja a jezsuitáknak, ha azok hat osztályt állítanak fel. Az evangélikus szülőknek pedig megparancsolták, hogy gyermekeiket ebbe az iskolába küldjék. Mikor Thököly francia vezére, Rohan 1678 október 2-án Selmeczet ostrommal elfoglalta, rövid időre megint a protestánsoké lett a hatalom s a templomokat és az iskolát visszakapták. De Thököly novemberben Szentkeresztnél vereséget szenvedett s a bányavárosok ismét Lipót kezébe kerültek, minek folytán a jezsuiták ismét visszatértek és a templomok, valamint az iskola újból urat cserélt; a városi iskolát a császári őrség foglalta le laktanyául s a jezsuiták pedig újból a zárdában kezdték meg a tanítást. II. Rákóczi Ferenc felkelése idején, 1706-ben még egyszer volt templom- és iskolacsere, de miután Heister a bányavárosokat elfoglalta, minden a felkelés előtti állapotba került vissza. Turcsányi Dávid 1737-től 1746-ig volt a lyceum igazgatója. Alatta kezdődnek a meglévő iskolai jegyzőkönyvek. Feljegyezte a tanulók nevét, szülőhelyét és a felvétel idejét. A növendékek közt volt ekkor Ribini János, a Memorabilia Ecclesiae Augustanae Professionis in regnis Hungáriáé című munka híres írója. Az iskola ekkor virágzott, mert a Dunántúlról, sőt Erdélyből is jöttek tanulók, különösen a német nyelv elsajátítása céljából. Azonban 1717-ben a jezsuiták azt követelték, hogy az iskola grammatikai osztályokra szoríttassék le. A hosszas viszálykodás eredménye volt, hogy 1747 december 1-én Metz jezsuita két tanácsbeli férfiúval s városi hajdúk62