Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Ezalatt a szigorú határzár ellenére Budapestre szökött és a menekülők részére cserevonatot eszközölt ki a magyar államvasutaktól. Kiutasítása után a budapesti m. kir. államgépgyárban nyert beosztást a vasöntődében, egészen 1922-ben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig. Társadalmilag igen sokat tevékenykedett már Zólyombrézón is, ahol, mint alelnök vett részt a ZAK. (Zólyombrézói Athletikai Kör) megalapításában. Budapesten is lelkes, tevékeny mozgatója a bányásztársadalom életének, nagyértékű munkásságot fejtett ki a „Selmeczbányaiak Egyesülete" megalapítása körül, amelynek egyik alapító tagja, s a jelenben pedig az Egyesületnek nagy lelkesedéssel működő alelnöke, s ebbeli minőségében sokat fáradozik az egyesületi élet fejlesztésében. Fia, László katonatiszt, m. kir. repülőfőhadnagy. Markó Tivadar oki. vaskohómérnök, ny. m. kir. vasgyári műszaki főtanácsos. Az abaújvármegyei Aranyidkán született 1872-ben

; Kassán 1893-ban érettségizett, majd főiskoláit Selmeczbányán végezte, államvizsgát ugyanott tett 1898-ban. 1896-ban a zólyombrézói m. kir. állami vasgyárnál kezdte meg pályáját, de még ugyanazon év őszén visszarendeltetett a selmeczi akadémiára tanársegédnek, néhai Herrmann Emil mellé, mely tisztét 1898-ig töltötte be. Onnan, az államtól nyert évi szabadsággal az „Unió" lemezgyárba (Zólyom m.) került, ahol először a szerkesztési irodában működött, majd rövidesen a lemezhengermű vezetésével és a gépészet felügyeletével bízatott meg. 1899-ben visszakerült Zólyombrézóra, ahol először a chvatimehi és piesoki (Károly- és Henrik-telep) hengerműveket vezette, majd a zólyombrézói alsó-hengermű vezetésével,, s mint a hengermű-főnökhelyettese, annak átalakításával és újjászervezésével bízatott meg; 1907-ben pedig a felső-szárny vezetését vette át. 1910-ben áthelyezték Diósgyőrbe, ahol a régi hengermű vezetését vette át, 1917-ben pedig a hengerművek ügyosztályfőnökévé neveztetett ki. 1919-ben a diktatúra alatt, a hengermű vezetése alól felmentették és a normális viszonyok helyreállítása után a diósgyőri gyárépítési osztály vezetésével bízták meg. 1927-ben Budapestre, a központba került és 1928-ban ment nyugdíjba. 1911-ben főmérnök, 1916-ban felügyelő, 1919-ben főfelügyelő. A Lánchíd újjáalakításakor a vasanyag kikészítése körül szerzett érdemeinek elismeréseként a koronás aranyérdemkereszttel tüntették ki. Állami szolgálata alatt többízben volt Németországban tanulmányutakra hivatalból kiküldve. t alsómattyasóczi Mattyasovszky István m. kir. p. ü. főtanácsos, kataszteri helyszínelési becslőbiztos. Született régi felvidéki nemesi család sarjaként 1870 július ló-án a nyitramegyei Nádasér (Nedasóc) községben. Az elemi iskola három osztályát magánúton, a IV. oszt. Nyitrán a róm. kath. elemi iskolában végezte. Gimnáziumi tanulmányait a nyitrai piarista gimnáziumban, Beszterczebányán és Selmeczbányán az ág. ev. Lyceumban végezte s itt is érettségizett 1892-ben. önkéntesi katonai évét Pozsonyban szolgálta le s utána Magyaróváron a gazdasági akadémián folytatta tanulmányait s nyert 1895-ben oklevelet. Pályáját, mint gazdasági gyakornok, gróf Hadik Barkóczy Endre gazdaságában Nógrádlóczon kezdte,- majd az 1897—98. években, mint gazdasági ellenőr, gróf Nádasdy Ferenc gyoroki (Arad m.) gazdaságában működött; 1898-ban meg is nősült. 1900-ban pénzügyi fogalmazó-gyakornokként Debrecenben lépett állami szolgálatba, ahonnét Pécsre, majd Szombathelyre került. 1916—1918-ig, mint népfölkelő főhadnagy a pécsi 19. honv. gy. ezred kötelékében vármegyei fogolyügyeleti tisztként működött, majd 1918-ban ismét Szombathelyre került a kataszteri felügyelőséghez s itt teljesített szolgálatot, fokozatosan a pénzügyi főtanácsosi rangot elérve, 1925. szeptember hó 2-án bekövetkezett haláláig. Nagytudású, kiváló szakember volt, aki munkakészsége teljességében, hivatása teljesítése közben, váratlanul húnyt el. Gyermekei: f József, 1918-ban a Ludovika Akadémiáról, mint tűzérhadnagy kikerülve, 1919-ben Szolnokon 19 éves korában, a Haza szolgálatában, hősi halált halt (Kommunisták végezték ki.), Nándor, p. ü. s. titkár, kataszteri becslőbiztos, Kálmán p. ü. tisztv., Ilona, férj. Takács Ferencné, Jenő, honv. utászfőhadnagy és Margit. Mátrai Ferenc róm. kath. plébános. Selmeczbánya — Steffultón 1881-ben született. A selmeczbányai kir. kath. főgimnáziumot elvégezve, a theológiát a pozsonyi Ferenc-rendi theológián, későb a római Szent Antal egyetemi Collegiumban hallgatta, ahol pappá is szentelték. -Pozsonyban mint theológiai tanár működött, majd Budapesten tanulmányi felügyelő az egyetemi theológiai fakultásra járó egyetemi hallgatóknál. 1909—1916. években zárdafőnök-plébános volt Nagyatádon. Papi pályáján gyorsan emelkedik, nemsokára a székesfehérvári Szent Ferenc-rendi zárdában kormánytanácsos-házfőnök, 1925-ben pedig világi pap lett a székesfehérvári egyházmegyében. 1930. óta plébános a pestmegyei Pilisszentkereszten. Kedves játéka a sorsnak, hogy ugyanezen a helyen 1825—1858-ig szintén selmeczbányai születésű plébános volt; Thurzó József szentszéki tanácsos. Mayer Rezső oki. bányamérnök, „M. Ált. Kőszénbánya Rt." tatai bányájánál bányafőfelügyelő. Érettségi bizonyítványát 1906-ban a körmöczbányai főreáliskolában nyerte el. A bányászati főiskolát 1909—1913. évben végezte s 1918ban oklevelet nyert. Katonai önkéntes évét Zágrábban a 13-as tábori tűzérezredben szolgálta le 1907—1908. évben. Főiskolai tanulmányai után 1913-ban Szolnok-Doboka megyében egy francia társulathoz, a „kiskeresztesi" szénbányaüzemhez került Szurdok községbe. Innen 1914-ben Királd-szénbányához került, majd a világháború kitörésekor azonnal bevonult. 1917-ben a harctéri szolgálatból a mérnökkarhoz kapta áthelyezését az I. hadsereg-parancsnoksághoz. Itt a Brassó melletti „Keresztényfalva"-i bányát katonai üzemmé alakította s szenet termeltek ki a katonai kincstár számára. A háború végével, 1918-ban innen ment szüleihez Rozsnyóra, majd a borsodmegyei Barczika— Kazincz bányához került, ahol 1919. év tavaszán üzem162