Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Tassonyi Ernő: A darabont főispán beiktatása

bérelt vigadó körül gyülekezett. Furcsa társa­ság volt együtt. A bányászok grubenrokkban, az erdészek legrongyosabb ruháikban. A leg­többnek a fövegénél libatollak konyúltak lefelé. Az egész társaság olyan hangulatban volt, mint amikor farsangi menetre készülődik. A selmeczi ifjúság ősi ösztöne megtalálta a maga útját. Az elmúlt nap meggyőzte arról, hogy a hatalom erejével nem bír sikeresen szem­beszállóm, azért az installáció csúffátevésére a gyengébbek veszedelmes fegyverét, a tréfát, a gúnyt választotta. Ki eszelte ki a főispáni in­stalláció paródiáját? Senki! Ott született az a dévajkodó ifjú lelkekben a tehetetlenség keserű érzetétől ösztökélve a pillanat kényszerítő ha­tása alatt. Megszületett és elindúlt a furcsa menet. Elől cintányér helyett rozsdás fedőkkel főiskolai hall­gatók verték a taktust. Utánuk fakarddal kezé­ben szamáron ügetett a menet vezetője, Czentner József. Következett a nehéz fegyvernemet képviselő selmeczi specialitás, a gyorstüzelő, üdvlövő ágyú, amelyet egy szamár és egy ló vontatott. A menetben és az ágyú mel­lett madzaggal vállukra függesztett seprűkkel haladtak a karhatalmat kifigurázó főiskolai hallgatók. Amint a menet nagy zajjal közeledett a vá­ros belseje felé, a polgárok képe mosolyra de­rült és aki csak tehette, a felvonuláshoz csatla­kozott. A terrasz előtt már annyira meg­nőtt a tömeg, hogy csak szorongva tudott a szűk utcán tovább hömpölyögni. A menetnek ekkor még nem volt más célja, mint a felvonulás. Amint a H u n g á r i a-szálló elé ért, a két Maco bárgyú mosolyával ott állott a bejáratnál. Valaki elkiáltotta a tömeg­ből : Installáljuk a Macót! A város hivatalos bérkocsija ott állott az útszélre szo­rítva. A tömeg hirtelen a városháza felé fordí­totta a fogatot. Beleemelte a két Macót. Maco l.-nek egy cipót (bohnyát) és egy üveg pálinkát nyomott a kezébe. Hoay-hogy nem, pillanatok alatt én is ott ültem a két M a c ó v a I szemben a kocsi kis ülésén, mint megvesztege­tett törv. hat. bizottsági taq, aki hajlandó a hivatalos aktusnál ténykedni. Most már a menet meatalálta a célját és nagy csinnadratta, harsogó gúnykacaj és óriási zsivajjal vonult a városháza elé, egészen addig, amíg a karhatalmi kordon útiát nem állotta. A lengyel katonák tisztjei mogorván léptek a kordon széléhez és amikor a tömeget vészes közelbe látták férkőzni, élesre töltették a pus­kákat és feltüzették a szuronyokat. Ez a kelle­metlen művelet, amely vezényszóra végrehajtva a fegyverek závárzatának recsegésével még a legjobban feldühödött tömeget is meghökkenti egy pillanatra, — a sokadalomban még na­gyobb vidámságot keltett. Egy seprővel felfegy­verzett akadémikus odaugrott a zászlóaljpa­rancsnok elé és nagy derültséget keltve meg­nyugtatta, hogy ne féltsék a városházán vára­kozó főispánt, az nem kell senkinek. Mivel azon­ban a város főispán nélkül nem lehet, a banda népszerű bőgőhordozóját fogják beiktatni főispánnak. A nagy darab polyák tiszt erre az arcátlan fellépésre fölmordúlt, de azután a helyzet hu­moros voltát fölfogva nagyot kacagott. A sep­rüs parlamentérrel formális tárgyalást kezdett a két karhatalom békés elhelyezkedése ügyében. Amikor a mieink azt a kívánságát tel­jesítették, hogy a katonai kordont három lépésre nem közelítik meg, teljesen a pártunkra állott és a sorfal mögött keresett magának egy jó helyet, ahonnan a történteket mosolygó szem­mel áttekinthette. A farsangi menet karhatalma seprűs legé­nyeivel körülvette a téren lévő zöldséges kofa bódéját és nagy komolysággal megkezdődött az installáció, amelynek fénypontja volt, amikor Ma c ó I., mint beiktatott főispán, kezében a „b o h n y á v a I" és „p á I i n k á s ü v e g g e I", a menybéli nagybőgőre letette az esküt a város polgárainak szabadságot, kenye­ret, pálinkát és adósságaik kifizetését ígérve. A kacagástól el lágy ú It zászlóaljparancsnok az ellenség jószándékáról meg­győződve, katonáinak p i h e n j-t vezényelt és azok is vele együtt kacagtak azon az ördögi humorral fűszerezett mókás jeleneten, amelyet a tömeg tehetetlen keserűségében rögtönzött a hivatalos karhatalom szemeláttára. Szabó Misi összeszorított fogakkal nézte a városháza ablakából a M a c ó I. installáció­ját. A karhatalmi parancsnok nem oszlatott, nem bosszantotta a tömeget, hanem h o m é r i kacajjal kacagott az ifjúság gúnyjátékán. Ha voltak keserű órái Szabó Misinek új hivatalos minőségében, akkor azok között a M a c ó I. installációjának végignézése volt a legkeserűbb pirula, amelyet neki le kellett nyelnie. Amikor a menet nagy örömújongás között elvonult a térről, Szabó Misinek meg­95

Next

/
Oldalképek
Tartalom