Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Ifjusági élet Selmeczbányán

Síri csendben mindenki elé egy-egy pohár sör kerül, — a szakelnök megfelelő ceremónia után jelt ad s egyszerre isszák ki a sört, majd az üres pohárral az asztalon tovább adva kopogtatnak, végül vezényszóra az összes poharat a földhöz vágják, hogy abból a pohárból, melyből a kedves fiú emlékére ittak, — többet senki ne igyékl" Eléneklik teljes csendben a gyászindulót s mindenki hazatér. * * Még számos más szokás is volt, melyek egy része elfajulásra vezetett. Részben ez, de főleg a negyvenes, majd a hetvenes évek hazafias felbuzdulása mindinkább követelte az akadémián a magyar nyelv bevezetését, valamint az idegen szellem kiküszöbölését. Ez sikerült is, minek következtében az idegen diákok elmaradoztak s lassan kizárólag magyar honos diákok lepték el az akadémiát. Az ifjúság egyesülete már „Általános társaság" néven működött, de még mindig a Burschfelfogás uralkodott az elfajulásokkal és idegenszerűséggel. Ezért 1871-ben Kovács Gyula és Nagy Gyula nemzeti érzésű elnök és jegyző kezdeményezésére az ifjúság egyrésze ebből kivált és november 1-én elhatározták az „Akadémiai Olvasókör" megalakítását. Az erről szóló jegyzőkönyv szószerinti szövege: „Jegyzőkönyv. Az „Akadémiai Olvasókör" keletkezése. 1871. év október 29-én tartott egy akadémiai „általános társaság"-i közgyűlésen tárgyalás alá kerülvén az 1. szám alatti „Pótczikkely", mely indítványba hozá a dalárda és zeneegyletnek általános költségen való gyámolítását, magyar szellemű társas estélyek rendezését, — miután a tárgyalás folyama alatt világosan kitűnt, hogy a nemes és közhasznú indítvány ellen egy — az „általános társaság"-on kívül álló társaság érdeke küzd, névszerint a „Burschenschaft" érdeke, — még pedig elég hazafiatlan szellemben,- s miután névszerinti szavazásnál az indítvány meliett szóló 51 szavazat ellen 70 szavazat jött létre, a — leszavazott 51 tag méltó felindulástól ösztönöztetve — mint egy test — elhagyta a gyűléstermet és Gondol Dezső II. éves akadémikus lakásán összegyűjtve a 2. szám alatti nyilatkozatot sajátkezű névaláírása által magáévá tett. Ekép egy alakulófélben levő társaság jött létre, mely ideiglenes elnökül Kovács Gyula IV. éves bányászhallgatót kiáltja ki és az alakulás előmunkálatának elkészítésével megbízza az elnököt és Újlaki István, Csiszár Lajos, Laszkáry György, Kujnis Lajos és Nagy Gyula ideiglenes bizotmányi tagokat. Kelt Selmeczen, 1871 november 1." Früstök József elnök és Reichenhaller Kálmán jegyző 1872 május 1-én egy átdolgozott rendszabálytervezettel igyekeznek „reformált"-nak nyilvánítani és fenntartani az „Általános Társaság"-ot, de a hazafias szellem, az új idők hangulata az erényeket lassan elvesztő és kicsapongó „Burschenschaft"-ot halálra ítélte. Két részre szakadt volt az akadémiai ifjúság 1875-ben, amikor mindszentek napján Barabás Dániel sírjánál Vörös Ferenc — az idegen szellemű schachtisták nyílt ellenfele, — beszéde végén az egybegyűlt egész ifjúság jelenlétét felhasználva, a következőket mondotta: „És most engedtessék meg nekem, hogy e helyen született legbensőbb érzésemnek adjak helyet. Ez az öröm érzése a fölött, hogy e helyen együtt látom nagyhírű akadémiánk ifjúságát pártárnyalat nélkül. Legkevésbé sem sértem meg emlékét a földben pihenőknek, ha örömömhöz azt a vágyat csatolom, vajha e helyről mindenikünk magával vinné az egyesülés magasztos eszméjét! — Halottjaink, az akadémiai ifjúság halottjai, oly békén alusszák egymás mellett örök álmukat! Szolgáljon ez jelképül mindnyájunknak a békülésre s hasson mindenikünk arra, hogy a válaszfal — mely az ifjúság között fennáll, — ledöntessék. Essék bár megrovás alá szavam, kimondottam s újra hangoztatom: egyesüljünk még ez évben! Itt az idő, most vagy soha!" Balogh Laci cigánybandája. A beszéd igen nagy hatással volt mindkét pártra, — a schachtisták nagy részét is gondolkodóba ejtette és sokan azt kérdezték magukban: miért néznek engem idegennek, holott nem vagyok az? Talán ez a különc viselet, vagy a név tesz azzá? Vesszenek a külsőségek, ha hamisak! Másnap nyolcvanyolcan mondották ki az egyesülést és úgy a bursch, mint a magyar hallgatók egy közös új „Magyar Társaság"-ba léptek, melynek mindössze négy elnöke volt: Vörös Ferenc, Herepey Árpád, Staudner (Sobó) Jenő és báró Feilitsch Artúr. 83