Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Wágner Géza: A selmeczbányai ág. Hitv. Ev. Tanítóképző intézet története

tanár végrendeletének van óriási része, melyben a nagynevű protestáns tanár áthatva a magyar tanítóképzés nemzeti és vallási fontosságától, élte alkonyán úgy intézkedett, hogy vagyonának tetemes részén (80.000 Korona) egy kimondottan protestáns tanítóképző emeltessék. A végrendelet a létesítés végső határidejét is megszabta az 1910-ik évben. A telekvétel 1910-ben 12.000 Koronáért meg is történt. A kerület megbízásából a lyceumi kormányzótanács megveszi a városi Lövölde mellett a Paradicsom-hegy alján elterülő hat holdnyi Czobor-féle telket a rajta lévő vadászlakkal. Ugyanígy a terv elkészítésével, az építés végrehajtásával és a tanárok ideiglenes alkalmazásával is a lyceumi kormányzótestületet bízza meg a kerület. A kormányzótestület az épületterv elkészítésére Sobó Jenő főbányatanácsost, főiskolai tanárt kérte meg. A terv idejében elkészült és az építkezés a nevezett telek 67 m hosszú és a tengerszín felett 642 m. magasságban fekvő platóján 1911 tavaszán meg is indult. Az építést a besztercebányai Hugyecz és Rosenauer cég végezte. A tanítás az 1912/13-ik tanévben már ebben az új épületben indult meg, miután azt a szervezéssel megbízott lyceumi kormányzótestület Király Ernő igazgatóval az élén, az egyházkerület által évenként megszavazott, de el nem használt költségvetési többletek igénybevételével és a kormány 10.000 koronás felszerelési segélye árán megfelelő berendezéssel, felszereléssel és tanszerekkel ellátta. Az intézet ilyformán sok évi hányattatás után új, bár szerény, de rendes otthont kapott. Jövőjét pedig a kormány 1912-iki 63.633/1912. számú rendeletével azzal biztosította, hogy 1912. évi szeptember 1-től a tanároknak megadta az állami fizetéskiegészítést és egy internátus építéséhez felveendő kölcsön évi 10.000 Koronás annuitását is magára vállalta. Az ősök álma 32 év sok-sok küzdelme után valóra vált, a törékeny csemete életerős fává nőtt. Az intézet sok évtizedes vajúdás után,— hála az anyaintézetből kiáradt protestáns lélek és szellem fáradhatatlan, küzdelem elől meg nem hátráló és akadályt nem ismerő elszántságának, — talpra állt és ebben az új környezetben, modern felszereléssel, de az ősöktől öröklött egyszerűségben, puritán szellemben, az új idők szükséges reformjaira hallgató, de a hagyományok tiszteletén felépülő világnézet bázisán folytatta a meg nem alkuvó jellemek, az igazi protestáns tanítóegyéniségek képzését. Az új intézmény megkapta kormányzóhatóságát, melynek élén a magyar ev. papok nesztora: Händel Vilmos állt; megkapta szervezeti szabályait és amannak felügyelete alatt, emennek keretében folytatódott nemzeti irányú és protestáns szellemű magvető munkája. Az internátusi épület emelése ugyancsak Sobó tervei szerint a főépület homlokzatára merőleges irányban, vele egy szinten álló platón 1914-ben indult meg. Minden protestáns ember őszinte büszkeséggel és boldog öntudattal szemlélhette, hogy az ősök hosszú, évtizedes küzdelme nem volt hiábavaló. Az internátus falai szemlátomást nőttek, de épületté, sajnos, a közbejött háború és forradalom miatt sohasem válhattak. Maguk a kormányzótestület őszfejű, bölcs irányítói, kik vezetői szerepet kaptak az új, önálló iskola kormányzásában is, saját féltett gyermekükként dédelgették az egyház e fiatal virágos kertjét. A fiatal tanári kar kiváló gárdája, egytőlegyig mind elsőrangú szakemberek, lelkesen dolgoztak és az iskolai munkán kívül számottevő tényezői voltak ennek a ritka összetételű, a Felvidék kulturgócpontját képező városka társadalmának. És mind ennek a sok-sok energiának, melyet állam, egyház, város, társadalom, tanári kar egy harmad évszázadon át ebbe az intézménybe belefektetett, — véget vetett a háború, mely reményeinkkel együtt munkánk színhelyét, otthonunkat, szülőföldünket is elragadta tőlünk. Alsó hodrusi tó. 77