Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Wágner Géza: A selmeczbányai ág. Hitv. Ev. Tanítóképző intézet története

és osztályok külön tanítását és megkezdhette a képzőbe beiratkozott 13 első évfolyamú növendéknek a lyceumi V. osztállyal való párhuzamos oktatását. A négy évre tervezett tanítóképzőintézeti tanfolyam növendékei a görög és latin nyelv kivételével ugyanazokat a tantárgyakat tanulták, mint a lyceum V., VI., VII. és VIII. osztályának a tanulói. Ezenfelül azonban kötelező tárgyak voltak még: a zongora, orgona elméleti és gyakorlati tanítása, ének, a rajz, a tót nyelvtan, a káté, bibliai történetek, evangéliumi és levélszakaszok tót nyelven való ismerete és később a III. és IV. évfolyamon a neveléstörténet, neveléstan, módszertan és alkotmánytan. Tanítási gyakorlatul időközönként ellátogattak az ev. I. sz. elemi isiskolába és ott esetenként az önnálló tanítással is megpróbálkoztak. Ily keretek között indult útjára az iskola, mely születésétől fogva a protestáns intézmények közös, mostoha sorsával : a szegénységgel küzdve az anyaintézet szárnyai alatt fejlődött tovább és képzett az egyház részére oly tanítókat, kiket különösen az istentiszteleteken, mint énekvezetőket lehetett kiváló sikerrel alkalmazni. Az a nemes hév azonban, mely az alapító esperességeket az első kerületi gyűlésen az intézet támogatására buzdította, egyre alább hagyott és a segélyek kezdtek mindinkább ritkulni. Egyes esperességek pedig, — mivel ők a segélyt kimondottan a lyceumhoz kötötték és főleg annak életbentartására szavazták meg, amint a lyceum államsegélyhez jutott, adományaikkal végleg elmaradtak. A magánadományozók közül, miként azt az akkori feljegyzésekből meg lehet állapítani, csupán gr. Stainlein Ottó földbirtokos, Kubinyi Géza és Lőrincsik János vállalták továbbra is hűségesen kötelezettségeiket és évi adományaikat ezután sem vonták meg a küzdő intézettől. Maga a tandíj évi csekély 12 frt-t tett ki, tehát oly alacsony összeget, melyet, a kezdő intézet 13 beiratkozott tanulóját véve számításba, az évi költségvetésnél a fenntartás alapjául nem is lehetett számításba venni, főleg, mert a szegényebbek még ez alacsony díj fizetése alól is felmentést nyertek. E helyen említem meg, hogy a zeneintézetben a tanítóképzős növendékek díjmentesen tanulhattak és az intézetet fenntartó lyceum élelmezőjében (alumneum) a képző növendékei oly előnyös feltételek mellett kaptak helyet, hogy évi tartásdíjul a 46 frt helyett csak 24 frt-t fizettek. E kiváltságosán nagy kedvezmény a tanulók számának növekedtével egyre jelentősebb teher gyanánt súlyosodott a lyceum pénztárára. Igaz ugyan, hogy a lyceumi növendékekkel közösen tanított tárgyak tanárai, — amennyiben akkoriban még nem igen lehettek tekintettel a tanítóképzés különös érdekeire és a szakoktatás céljaira, — a képző növendékeit a lyceumiakkal közös bírálat tárgyává téve, sokakat közülük visszariasztottak e pályától. Igy történt meg aztán, hogy az eredetileg beiratkozott 13 növendékből 1885-ben csak 7-en jutottak el a képesítő vizsgálatig és nyertek oklevelet. Dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendens, akinek az eperjesi képző három évfolyama és tetemesen nagyobb kedvezmény-nyújtása lebegtek a szeme előtt, hogy a mi szépen indult intézetünket az elsorvadástól megmentse, keresztülvitte, hogy a selmeczi tanítóképzősök is tanulmányaik tartamára oly feltétel alatt kapták meg a tan- és élelmezői díj teljes elengedését, hogy annak öszszegét leendő állásuk jövedelméből letörieszthetik. Annyi bizonyos, hogy ezzel az intézkedéssel a várható bevételek még inkább apadtak és a költségek összege mindig túlhaladta a bevételt. Ezt a költségvetési hiányt csak fokozhatták mindazok a szükségletek, melyek a képző okszerű fejlesztésével együtt jártak: amilyenek a természettannak külön való tanítása, a helyi ev. elemi iskolának gyakorlóiskola gyanánt való igénybevétele, a nevelés és módszertan behatóbb tanítása stb. voltak. Breznyik János igazgatósága szemmel látható javulását jelenti a fejlődésben, de nem jelentett egyben emelkedési alapot a jövőhöz. Je zsovics Károly igazgatóságával (aki tudvalévően nem nagyon szívlelte az Alma Mater emlőin élősködő preparandiát) egybeesik az intézet vegetálása. 1890—91-ben az iskola Micsinay Jánosban agilis és szakértő vezetőt kap. A növendékek külön oktatást nyernek: a földrajzban, a természetrajzban és a kertészetben. Ebben az időben tesz látogatást az intézetnél Péterfi Sándor kir. tanfelügyelő is, mint az állam megbízottja, hogy az intézet anyagi és szellemi ügyeit tanulmány tárgyává tegye. Jelentése, melyet a vallás és közoktatásügyi miniszterhez küld, megértő, biztató és reménytkeltő. A közös tanári kar munkájáról, — mely főleg a magyar nyelv sikeres tanítására vonatkozik, — elismeréssel nyilatkozik. Panasza csupán a gyakorlóiskola hiányára van és egyben követeli a gazda75