Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)
Dr. Hittrich Ödön: A selmeczbányai evengélikus lyceum története
a „Nemes Magyar Társaság"-ból „Magyar Irodalmi Kör" lett. A magyar nyelv tanulása és tanítása volt az első feladat a német és tót tanulók között. A haladottabbak fordítoitak latinról, németről; írtak később verseket, epigrammokat, meséket, leírásokat, sőt később költészeti fejtegetéseket is. Mikor már volt magyar tanszék, ennek tanára lett az elnök. 1840-ben Geduly Gottfried tót segédlelkészt kérték fel elnöknek, később 1848-ig Breznyik volt az elnök. A tagok közt volt: Zelenka Pál tiszakerületi püspök, Baltik Frigyes dunáninneni kerületi püspök, Jezsovics Károly, a lyceum későbbi igazgatója. Baltik „Csábrág váránál" című leírása az Érdemkönyvben megvan. A Bach-korszak idejét a kör is megérezte, amennyiben az abszolút kormány valószínűleg besúgások következtében az örömünnepek tartását betiltotta, nehogy a kör tagjai politikai vonatkozású beszédeket tarthassanak, nemzeti szellemükkel hassanak a közönségre s ezzel a kört elszakította a polgárságtól. Ezen tiltás következtében azonban az összetartás és együttérzés a kör tagjai között annál jobban fejlődött. Egymásnak dolgoztak, egymást lelkesítették csupán s közösen osztoztak a nemzeŕ bajában. Hogy mily örömmel és készséggel látogatták a gyűléseket, bizonyítja az 1857-ben hozott határozat, mely szerint a tagokat nem kötelezték a gyűléseken való részvételre, mégis mindnyájan ott voltak. Később a provizórium idejében a kis társaság szabadabban kezdett lélekzeni; a kormány nem vett már mindent észre; így az örömünnepeket újra megtarthatták. 1861-től 1882-ig Scholtz Vilmos volt az elnök. Az ő idejében volt e körnek tagja Mikszáth Kálmán, előbb mini" aljegyző, később, mint főjegyző. Részt vett a kör igazgatásában is, később azonban bizonyos kicsinyes dolgok miatt kivált a körből. Az első műve, amellyel fellépett: „Egy fogoly levele" című költemény, melyről a bírálója azt jegyzi meg, hogy „a munka az epistolához közelít és sikerült is némileg, amennyiben didaktikus eszmékkel szépen telve van, csak dalszerű külalakjában tér el az epistolától." Egy másik költeményét: „Az öreg nemes" címűt, „eszméjének szépsége miatt, habár a kidolgozás gyengébb is", Érdemkönyvbe vették; „Az én Gyuri bácsim" című humoreszkjével pedig az egész kört felvídámítá. „Dicséretet érdemel a szerző műve miatt. Érdemkönyvbe Írandó." A „Petőfi sírja" és „Otthon" című költeményeiről azt mondja a jegyzőkönyv:,, Az elsőben mind az eszme, mind a kivitel megfelel céljának s a mű ezen fényoldala könnyen felejteti el velünk azon csekély hibát, amely imitt-amott az ütem dallamossága hiányában áll. A második mű tökéletesen sikerült, mert az események benne lélektanilag és természethíven vannak ecsetelve. Mindkettő egyhangúlag arra ítéltetik, hogy az Érdemkönyv lapjain foglalja el méltó helyét." Ezenkívül megjelent néhány elbeszélése az ifjúság által szerkesztett „Korány"-ban is. Többször fellépett szavalni is és a jegyzőkönyv erről is dícsérő'eg nyilatkozik. Megemlíthetjük még, hogy az ő „Gyulavezér" című balladája nyerte meg a díjat, melyet a kör első alkalommal tűzött ki avégből, hogy tagjait annál nagyobb munkásságra ösztönözze. A kör tagjai tisztelték, becsülték fényes tehetségéért s működéséről a kör alelnöke is dícsérőleg nyilatkozott: „Ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró lesz belőle." A kör tagjai között eltöltött idő rá nézve minden bizonnyal csak jótékony hatással volt s a kis társaság is örökké büszke lesz arra, hogy tagjai között láthatta." 1881-ben Masznyik Endre indítványára vette fel a kör Petőfi nevét, 1893-ban pedig Jankó János javaslatára a lyceumra helyezett emléktáblával örökítették meg az egykori tanítvány: Petőfi nevét. A lyceum most üresen áll. Bejárata mellett ott van két költő emléktáblája. Az új uralomnak ugyanis egyik első teendője volt, hogy a lyceumon Petőfi emléktáblájának ellensúlyozására elhelyeztette Sladkovicsnak, a tót költőnek emléktábláját, aki szintén a lyceum növendéke volt. A magyar költő csaták zivatárában tűnt el, miután világra szóló műveket alkotott. A tót költő műveit nem ismerjük. De be kell vallanunk, hogy sajnáljuk, hogy nem ismerjük. És meg kell állapítanunk, hogy a múltban történtek politikai és pedagógiai hibák, de a magyar nemzet a nemzetiségekkel nem tudott nyugodt megállapodásra jutni, mivel Bécs mindig azoknak gyűlöletét szította a magyarság ellen. Azonban a concors studium, az egyetértő buzgóság, mely a lyceumot anyagilag és szellemileg építette, megvolt úgy Breznyikben, mint a Szeberinyiekben, Hrencsik Károlyban, Zsámbor Pálban és általában a selmeci tót lelkészekben és ez az egyetértés mindig az iskola javát szolgálta. A mai időkben a két költő szelleme őrzi a bezárt lyceumot — békességben! Király Ernő síremléke a pestszentlőrinci temetőben 69
