Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

A lutheránusok hőskora. A templom és iskola nélkül, pap és tanító nélkül maradt lutheránusok magánházakban gyűltek össze énekelni és imádkozni, azonban a katholikus bíró parancsára a gyülekező helyül használt Kaiser-féle házat is lepecsételték. Ezután szabad ég alatt akartak istentiszteletet tartani, de azt is meggátolták. Végre a Szitnya hegyén gyűltek össze ájtatoskodni, de ellenfeleik oda is utánuk jöttek. Egy evangélikus pap, Augustini Illés parasztruhába öltözve járt be a városba titokban gyakorolni a lelkészi funkciókat. Igy sanyargatva és edződve várták a hívek Thököly érkezését. A Józsa-féle betörés. Thököly 1678-ban foglalta el rövid időre Selmeczbányát, amely ettől fogva öt éven keresztül hol a kurucok, hol a labancok kezén volt. Ha kurucok voltak a városban, az összes templomok újra evangélikusok lettek, lutheránus lett a bíró és a bányabíró és az uralomra került elnyomattak éppolyan intransigentiával utasították el a katholikusok templom és temető kiadására irányuló kéréseit, mint azt előző évben a folyamodók tették. Ha pedig a labancok uralkodtak Selmecz felett, az evangélikusok elnyomatása és hőskora tovább folytatódott. Thököly egyik híve, Józsa páter 1679 április 22-én kihasználva az 1000 főnyi császári helyőrség pillanatnyi távollétét, rohammal vette be c várost és katonái annak pontosan azt a topográfiái részét, ahol az ellenreformáció várai állottak, tehát a kamaraházat, a katholikusok által legújabban Nagyboldogasszonyról elnevezett német templomot és a jezsuita zárdát kifosztották és felpörkölték. Ez volt a régi Miklós templom második tűzkatasztrófája. A Thököiy felkelés után. Thököly legyőzése után a császári Rabatta tábornok méltányosabb rendet tett a gyűlölködő felekezetek között és a katholikusoknak átadta a két főtemplomot, a lutheránusokat pedig meghagyta a két kisebb templomnak, úgymint a Frauenbergi templomnak és a városházával szomszédos Anna kápolnának használatában. Ez a helyzet azonban csak pár évig tartott, mert gróf Erdődy György kormánybiztos a Rabatta tábornok által odaítélt templomokat is visszavette az evangélikusoktól, akik ezután egy évszázadon keresztül fából épült templomban a Kaiser-féle házban tartottak istentiszteletet. Ugyanekkor vették meg a lutheránusok a lyceum helyén állott Stocker-féle házat, amelyben nagyhírű iskolájukat elhelyezték és ezen az iskolán keresztül vették fel a sikeres küzdelmet a jezsuita atyák további térítő munkájával szemben. Selmecz Rákóczi alatt. Rákóczi serege 1703-ban vonult be városunkba, melyet ugyanezen év őszén egy hónapra elvesztett ugyan, ettől fogva azonban a trencséni csatavesztést követő időig (1708-ig) szilárdan tartott a kezében. A városháza, mely felerészben katholikus, felerészben lutheránus szenátorokból állott, továbbfolytatta a megszokott reálpolitikát s bár a kamaragróf és az utolsó gazdag bányabirtokos (báró Geramb) Rákóczi hadainak közeledtére néhány császárhű Ringburgerrel elhagyta a várost, egyformán fejezte ki törhetetlen hűségét követei útján Rákóczinak és a császári hadvezérnek. Ezt a reálpolitikát azonban Rákóczi alvezérei nem voltak hajlandók tiszteletben tartani. Károlyi Sándor a nála járó küldöttségnek arra a mentegetődzésére, hogy a selmecziek a bányáikat féltik és azokat kívánják az ország részére megmenteni, kissé túlzottan agrárius álláspontra helyezkedve azt felelte, hogy egyetlenegy tokaji hegy több hasznot hoz, mint minden bánya. Viszont Bercsényi, aki haragjában el akarta pusztítani a kétszínű várost, egy bécsi szabadszeméllyel hasonlította azt össze, ami annyiban volt némileg találó, hogy az eszélyes tanács két garnitúrát tartott kéznél az elkövetkező kritikus pillanatokra, egy császári színezetűt és egy nemzeti érzésűt s aszerint, kivel kellett alkudozni és kitől kellett kegyelmet kérni, az egyik vagy másik garnitúrát ültette lóra és küldte követségbe. A selmeczi trakta. Maga a nagyságos fejedelem, úgy látszik, többet tartott a selmeczi tanács politikai érzékéről és 1704-ben, míg ő maga Vihnyefürdőn tartózkodott, Selmeczbányán folytatott a császári kiküldöttekkel, köztük a szentantali Coburgok ősével, Koháry Istvánnal és gróf Széchenyi Pál kalocsai érsekkel az angol és holland követek jelenlétében békeszerződési tárgyalásokat, melyeket a fejedelem részéről Bercsényi vezetett. Ez a sikertelenül végződött békeértekezlet az 34