Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

A városházi önkormányzatnak kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy az ő helyi ha­tósága kiterjed a kamara tisztviselőire is. így pallosjogával élve 1545-ben a selmeczi közvéle­mény nyomása alatt lefejeztette Filipp királyi kohószámvevőt, aki borozás közben összeszó­lalkozott egy korponai borbélymesterrel s tőré­vel leszúrta a mestere segítségére siető borbély­inast. Ezt a kilengést a magistratus megúszta ugyan bűnbánó bocsánatkéréssel és 24 óra leforgása alatt előteremtett ezer aranyforint bírság lefize­tésével, a kamaraház azonban e véres eset óta következetesen képviselte a területenkívüliség el­vét és hivatalnokainak ügyeit kivonta a városi hatóság hatásköre alól. Mikor aztán a kincstár sorban megszerezte az eladósodott bányabirtokosok bányáit s így munkaadója lett a megváltott bányákban dol­gozó munkásoknak, arra törekedett, hogy a munkások vitás ügyeit is a maga hatáskörén be­lül intézze el. Régi törekvése volt a kamarának az is, hogy a selmeci bányamester vagy bányabíró (Berg­meister) a városi tanács által történő választás helyett a kamaragróftól eredő kinevezés alapján foglalja el hivatalát s így a selmeczi bányák ügyeit a bányabírón keresztül a kamaraház irá­nyíthassa. A hatáskörét állandóan kiterjesztő kamara­ház és a szuverenitásában megcsonkított város­háza között egyre sűrűbbek lettek az összeütkö­zések. A város állandó panaszra járt Bécsbe az idegen hivatalnokok hatalmaskodásai ellen és a pozsonyi országgyűlésen is egymásután kelet­keztek azok a törvények, melyek az idegen tisztviselőknek a város belügyeibe való beavat­kozását megtiltották. Ezt az alkotmányos küzdelmet színezi és bo­nyolítja a XVII. században meginduló ellenrefor­máció is, mikor a városháza, mint a protestán­sok fellegvára áll szemben a katholikus restaurá­ciót vezető kamaraházzal. A nép. Mohácsig Selmecz város története azonos a selmeczi Ringburger történetével. Mohács után a színpadra lép a bányákból kiszorult és iparoscéhekbe tömörült burzsoázia is. Ugyanekkor fokozatosan szerepet kap a vá­ros történetében az értelmiségi osztály két kép­viselője: a szövetkezeti, valamint kincstári keze­lésbe átvett bányaműveknél alkalmazott mérnöki és tisztviselői elem és a reformáció zászlaja alatt az evangélikus pap, tanító és tanár. Végre ekkor lesz történeti tényező a nép, melynek hol mint bérmozgalomban lázadónak, hol mint vallásáért felkelőnek a történeti szerepet szintén a reformáció osztja ki. VI. FEJEZET. A REFORMÁCIÓ ÉS ELLENREFORMÁCIÓ SELMECZBÁNYÁN. Verbőczy és a sztrájkoló hevérek. A mohácsi vészt megelőző évben a bányavá­rosokban s így nálunk is sztrájkbaléptek a drága­ság által fojtogatott s béremelési kéresükkel el­utasított bányamunkások. A hatvani országgyű­lés által a mozgalom elnémítására kiküldött Ver­bőczy nádor a lutheránusok izgatásának tulajdo­nította a sztrájkot s fejvesztést helyezett kilátásba mindazoknak, akik a munkát újra fel nem veszik. A nagy jogtudós helyesen ismerte fel az ösz­szefüggést a bányásznép elégedetlensége és az új vallás terjedése között. A selmeczi hevérek va­lóban azért állottak az új vallás mellé, mert (csak úgy mint munkaadóik és maga a nádor) értetle­nül állva szemben az elviselhetetlen drágaság­gal és kudarcba látva fúlni bérmozgalmukat, nem várhattak máshonnan segítséget, csak egy új messianismustól. Ha tehát a német polgárságnak Lutherhez való csatlakozását az ismert általános okok ma­gyarázzák is, a reformáció elterjedése nálunk nem lehetett volna sem gyors, sem átütő erejű az Amerika által felidézett drágulás által szo­rongatott munkástömegek odaállása nélkül. Az első század. A reformációt Selmeczen felülről indították meg és Keck Simon, a város plébánosa még Mo­hács előtt áttért az evangélikus vallásra. Nyo­mon követték őt a dominikánus szerzetesek, akik­nek zárdája már a harmincas években feloszlott. Néhány évtized alatt az új hithez csatlako­zott a városi tanáccsal élén Selmecz egész lakos­sága s a XVII. század elején a városban nem volt több három katholikus családnál. Ilyképen lutheránusokká lettek az összes templomok, te­hát az óvári plébániatemplom, amig azt az evan­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom