Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Az önálló várossá lett Bélabánya hálából Puchenpeltzet választotta meg első bírójául és Selmecz eddigi birtokállományából magával vitte Secken és Goldbach falvakat is. Azután mint hetedik bányaváros belépett a bányavárosok szövetségébe. A meggyöngült selmecziek nem tudtak többet elérni, mint hogy most már a hét alsómagyarországi bányaváros közösen kérte a királytól, hogy a Breznóbánya nélkül számított bányavárosok száma „örök időkre és megmásíthatatlanul" hétben állapíttassák meg. Megszavazta ezt a numerus clausust természetesen az alkotmány sáncaiba belekerült hűtlen szomszéd is, hogy aztán 300 évi különélés után 1788-ban társvárosként visszatérjen az anyaváros kebelére. Selmeczbánya Mátyás alatt. A nagy király alatt helyreállott jogrend és visszaszerzett nagyhatalmi állás, épúgy Mátyás polgárbarát politikája és a városi ipart s bányaművelést egyformán tápláló fényes renaissance udvara szolgáltatják a külső magyarázatot ahhoz, hogy uralkodásának második felében a romjaiból felépült város újabb fénykora kezdődik. A regenerálódás olyan nagyfokú, hogy Selmecz már 1487-ben újra elfoglalja helyét a bányavárosok élén, mint a legjobban jövedelmező város és a kincstárnak közel annyi jövedelmet hajt, mint Körmöczbánya főbányaváros és a most legjobban virágzó Beszterczebánya együttvéve. Érdekes, hogy ezt az adatot ugyanaz a Schayder Péter, most körmöczi főkamaragróf hagyta ránk, aki negyven év előtt, mint Selmecz ifjú bírója állott a harmadik város bölcsője mellett. Bármilyen kedvező hatással volt is azonban a mi városunk felemelkedésére az ország általános állapota, a rohamos fejlődés rugóját mégis máshol és pedig a király pénzügyi politikájának megváltozásában kell keresnünk. Az ifjú Mátyás 14óó-ban még ahhoz az eszközhöz nyúlt, hogy a bányamívelők által beváltott ezüst beváltási árát márkánként 4 forint 50 dénárra szállította le, úgyhogy emellett a csekély beváltási ár mellett a nagy Róbert Károly 35%-os lucrum camerae-ja 90%-ra szökött fel. Ez az eltévesztett rendelkezés aztán maga után vonta a túladóztatott bányamívelés visszafejlődését, evvel párhuzamosan az urbura nagymérvű csökkenését és nem egyszer a kényszerű adómoratóriumot. A Ringburgerek bányaművelés helyett italmérésből kezdtek megélni és a nagy király kénytelen az italmérés kiváltságát ahhoz Rózsa ucca az akadémiákkal a személyi feltételhez kötni, hogy az italkimérö Ringburger a bányaművelést se hanyagolja el. Az érettebb Mátyás nem nyúlt tehát többé ehhez a veszedelmes eszközhöz, hanem a beváltásból és urburából eredő jövedelmeket bérbeadva, ezekre a hosszú lejáratú, rendesen az előkelőbb polgárok közül kikerülő és a városban lakó bérlőkre bízta, hogy a beváltási ár és urbura magasságának meghatározásánál megfelelő compromissumra lépjenek az érdekelt bányabirtokosokkal. így aztán az adó összegét nem könyörtelen fiscalis parancs, de az érdekeltek alkudozása határozta meg, a bérlő természetes érzékkel viseltetett a közgazdasági szempontok iránt is s ebben a középkori formájában a városi önmegadóztatás elve valósult meg. Ennek a rendszernek jótékony hatása még fokozódott, amikor a király a bányavárosokat ifjú nejének, Beatrixnak ajándékozta s a mindig pénzhiányban szenvedő és pazarló természetű királyné alatt divatba jött a bányajövedelmek előzetes elzálogosítása s ezzel az érdekeltek józan alkudozásából a pénzügyi felségjog intézményes kikapcsolása. Ilyen fonák morálja van olykor a történelemnek, amely még a hős hibáinak és tévedéseinek különböző színfoltjaiból is szivárványt tud összerakni. Beatrix. így kapcsolódik össze különös módon a renaissance hazájából érkezett királynő sorsa a mi városunk renaissance-ával. Mátyás ifjú nejével, épúgy mint nagy elődjei: Nagy Lajos leányával Máriával és Zsigmond nejével Borbálával, szintén tett bemutatkozó látogatást városunkban (1478 májusában). A dominikánus perjel, a bányagróf, a bíró és 12 esküdt a céhmesterekkel s a bányászok küldöttjeivel a