Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Wagner Géza, a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanára. A gim­názium I—VIII. osztályát Selmecz­bányán 1896—1905-ben végezte. A kir. magy. tudományegyetemet Budapesten 1905—1910-ben hall­gatta. A tanári oklevelet ugyanitt 1910-ben nyerte el. Pszichofizikai és pedagógiai tanulmányokat végzett Jénában 1911., 1912. és 1914-ben. 1908—1910-ig a buda­pesti br. Eötvös Lóránd-féle geo­fizikai intézetben, a torziós ingá­val végzett geofizikai kísérleti mérések obszervátora és kalkulátora volt. 1909—1910-ben a budapesti tanárképző­intézet gyakorló (minta) gimnázium tanára. 1910—1918-ig a selmeczbányai tanítóképzőintézetnek adminisztrátora és 1918-tól az intézet igazgatója a megszállásig. 1919­ben az aszódi Petőfi gimnázium, 1920 óta pedig a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanára. Szarvason élénk társadalmi tevékenységet fejt ki. Az Iskolánkívüli Népmű­velési Bizottság, valamint a községi elemi iskolaszék ügy­vezető elnöke, a „Szarvasi Közlöny" főszerkesztője és számos más egyesület vezetőségi tagja. j- Wagner Rezső oki. bányamér­nök, m. kir. bányaügyi tanácsos, bányaigazgató. Született 1880­ban Újbányán (Bars m.). Közép­iskoláit a körmöczbányai áll. fő­reáliskolában végezte s ott is érettségizett 1899-ben. Tanulmá­nyait a selmeczbányai m. kir. bá­nyászati és erdészeti főiskolán folytatta s 1906-ban bányamér­nöki oklevelet nyert. Főiskolai ta­nulmányai alatt 1903—904. évek­ben a Valkovits családi ösztön­díjat élvezte. Pályáját a nagybányai m. kir. bányaigazga­tóság kerületében, a felsőbányai bányaműnél kezdte, ahol két évig gyakornok volt. 1905-ben, mint mérnök a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. szolgálatába lépett és a salgótarjáni bányaigazgatóság üzemeinél működött egész szolgálati ideje alatt. 1909. év végével főmérnökké nevezték ki, majd 1911-ben gondnok, 1918-ban főgond­nok és 1923-ban bányaigazgatóvá lépett elő. Kiváló szakember volt s egyik érdeme a Salgótarjáni Kőszén­bánya Rt. centráléjának megépítése a „Vízválasztón". Az 1911. évi salgótarjáni bányaszerencsétlenség alkalmából, mint a mentési munkálatok vezetője, majdnem halálát lelte, önfeláldozó, hősies munkájáért ekkor a társulat igazgatósága külön kitüntetésben részesítette. Tettereje teljességében, a fentemlített bányaszerencsétlenség alkal­mából szerzett betegségében 1930-ban húnyt el. Tagja volt a Salgótarjáni Társulat villamos művek igazgatósá­gának, továbbá a Salgótarjáni Népbanknak. Gyermekei: Kató (férje Ember Kálmán főmérnök), Jenő jogi doktor, a Társulat tisztviselője és Gizella. Zathureczky Miklós dr. ny. m. kir. rendőrfőtanácsos, Túrócz vár­megye volt h. alispánja, született Felső-Zathurcsán (Túrócz m.) 1883­ban. Középiskolai tanulmányainak nagy részét (6 oszt.) a selmeczi ev. lyceumban végezte s ott is érettséaizett 1901—902-ben. Utána jogtudományi egyetemet végzett s doktorátust szerzett. A világhá­borúban, mint szkv. m. kir. honv. százados az orosz harctéren vett részt. Kitüntetései: Signum Laudis a kardokkal és Károly csapatkereszt. Túróc vármegyének volt helyettes alispánja és mint ilyen, a polgári hadi érdemkereszt másodosztályát kapta. A felvidékiek tár­sadalmában előkelő szerepet tölt be, elnöke a „Túróc­vármegyei Egyesület"-nek. f nemes Zólcmy Imre oki. erdő­mérnök, ny. városi erdőtanácsos. A gimnáziumi érettségi letétele után a selmeczbányai erdészeti akadémián folytatta tanulmányait s Budapesten az államvizsgát le­téve, erdőmérnöki oklevelet nyert, önkéntesi évét 1892—93. évben a cs. és kir. 26. gy. ezrednél Esz­tergomban szolgálta s később tart. hadnagy lett. Pályáját az ál­lami erdészetnél kezdte, de rövi­desen Selmeczbánya város erdő­hivatalának élére került városi tanácsnoki rangban és erdőtanácsosi minőségben. Itt működött a világháborút követő összeomlásig. A cseh megszállás ideje alatt ma­gyarságáért sok üldöztetésnek volt kitéve s Therezien­stadtban többheti fogságot is szenvedett. 1919. év őszén elhagyta évtizedes munkahelyét s Budapestre költözött, ahol néhány évig magánvállalkozásnál működött, majd a Pappenheim uradalomhoz került Bujákra, (Nógrád m.) mint vezető erdőtanácsos s itt működött 1935-ben történt ismételt nyugalomba vonulásáig. Röviddel ezután, 1935. évi október hó 10-én elhúnyt. Vele városunk utolsó ma­gyar erdőmestere távozott az élők sorából, aki különö­sen, mint gyakorlati erdőgazda, városunk erdőgazdasá­gánál szerzett maradandó érdemeket. Nevéhez fűződik a selmeczi kopár hegyoldalak erdősítése. Igaz, lelkes hazafi volt, aki társadalmilag is sokat tevékenykedett a régi selmeczi hagyományok ébrentartásán. Egyesületünk egyik igen értékes tagját veszítette el nemes személyé­ben. Ö volt az, aki 1921-ben lelkesedéssel hívta össze a selmeczieket egyesületünk alakuló közgyűlésére. Az egyesületnek éveken át alelnöke, majd érdemei elisme­réséül később örökös tiszteleti tagja volt. Közmegbecsü­lésnek örvendett az Orsz. Erdészeti Egyesületben is, amelynek egyik legrégibb tagja volt. Halála alkalmából az egyesület, hivatalos közlönyében, az Erdészeti Lapok­ban (1935. novemberi száma) munkásságát méltatva, az alábbi megható sorokban vesz tőle örök búcsút: „Kidőlt a cantus presesünk! A lelke égbe száll, De földi állomásain egy-egy percre megáll. Ahogy Selmecz fölé ér, szomorú, könnye hull: Nem zeng felé magyar dal Leányvár ormiról." f Zorkóczy Samu oki. vaskohó­mérnök, a Rimamurány Salgótar­jáni Vasmű R.-T. műszaki vezér­igazgatója, m. kir. kormányfőta­nácsos, az Orsz. Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület tisztb. elnöke és elnöke, a Magyar Mér­nökök és Építészek Nemzeti Szö­vetségének tiszt, tagja, a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének el­nöke, stb., stb. Született 1869-ben Radványban (Zólyom m.). Közép­iskolai tanulmányait elvégezve, a Selmeczbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolára iratko­zott be, ahol 1893-ban vaskohómérnöki oklevelet nyert. Már mint hallgató, tanársegéd a vaskohászati tanszéken, majd katonai évének leszolgálása után 1894-ben a Rima­murány—Salgótarjáni Vasmű R.-T. szolgálatába áll, s megszakítás nélkül, 40 éven át szolgálta, illetőleg vezette 183

Next

/
Oldalképek
Tartalom