Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

1920-ban visszatért az államrendőrséghez s fogalmazóvá nevezték ki, 1922-ben pedig átminősíttette magát felügyelővé, s 1925-ben főfelügyelővé neveztetett ki. A budapesti rendőraltiszti és iegénységi tanfolyamok parancsnoka és tanára. Katonai kitüntetései: I. és II. oszt. ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt, sebesülési érem, háborús emlékérem, s a rokkant jelvény. Vaitzik Emil főerdőtanácsos. Született 1867-ben Hegybányán (Hont m.). Középiskoláitaselmeczbányai róm. kath. nagygimnáziumban és az ev. líceumban végezte az 1878 —1886. években. További tanulmányait a bányászati és erdészeti akadémia erdőgazdasági szakosztályán folytatta, majd annak befejezése után 1890-ben a bustyaházai (Mármaros m.) m. kir. erdőhivatalnál kezdte meg állami szolgálatát. Miután 1892-ben az államvizsgát letette, a selmeczi erdészeti és bányászati akadémia ábrázoló-mértani tanszékéhez nevezték ki tanársegédnek s itt működött 1900 őszéig. Ez időponttól kezdve szolgálati helyei: 1900—1909 a beszterczebányai m. kir. erdőigazgatóság; 1909—1919 a liptóújvári m. kir. főerdőhivatal, s végül a világháború okozta új államalakulás után 1920-tól, 1926. évben történt nyugdíjba vonulásáig, a miskolci m. kir. erdőigazgatóság. Elismerésre méltó munkásságot fejtett ki tudományos és művészeti téren is; már akadémiai hallgató korában entomológiával foglalkozott, későbben pedig az erdőgazdaságra fontos állattannal. Kiváló lepkegyűjtő és nagyértékű gyűjteményét az erdészeti akadémiának és az Orsz. Erdészeti Egyesületnek ajándékozta. Szakirányú munkásságát az „Erdészeti Lapok" örökítették meg. Jelenlegi lakóhelyén, Miskolcon is élénk közéleti tevékenységet fejt ki, tagja ugyanis a városi közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának és több más helyi egyesületben vezető szerepet tölt be. Tagja továbbá az Orsz. Erdészeti Egyesületnek, a Tiszajobbparti Egyesületnek, a Mérnöki Kamarának (alapítása óta) és más egyesületnek. Vankó Rezső oki. vaskohómérnök, a „Bámert" cég műszaki igazgatója. Középiskoláit a beszterczebányai ág. ev. és kir. kath. főgimnáziumokban, továbbá a selmeczbányai ág. ev. lyceumban végezte, s itt is érettségizett 1900ban. További tanulmányait a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskola vaskohászati szakán folytatta s 1904-ben nyert absolutóriumot. 1904—1905. évben egyéves önkéntes volt Komáromban a 6. sz. cs. és kir. vártűzér ezrednél. 1905—1906. évben a charlottenburgi műegyetemen tanult, vaskohómérnöki oklevelét pedig 1908-ban nyerte el Selmeczbányán az államvizsga letételével. Pályáját a neves Kachelmann Károly és Fia cégnél kezdte Vihnyén (Bars m.), ahol 1904—1914-ig szolgált. 1914—1921-ig dr. Lipták és Társa cég szolgálatában volt Pestszentlőrincen; 1921től pedig a Bányagépek és Mechanikai Szállítóberendezések Gyára R.-T. cégnél működik, előbb főmérnökként, később, mint műszaki igazgató. 1914-ben a háború elején, mint tart. tűzérhadnagy tényleges katonai szolgálatra vonult be, s 1916-tól a szerb és orosz harctéren (Volhynia) volt, mint ütegparancsnok s 1918. év márciusában tart. századosként szerelt le. A bányagépészet terén közismert szaktekintély. Nagy műszaki elfoglaltsága ellenére számos egyesületnek, így az Orsz. Bányászati és Kohászati Esésűiét választmányi tagja; a Magyar Mérnök- és Építész Egylet, stb. tevékeny tagja,- a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének választm. tagja, Újpesten 1923—1931-ig ág. hitv. evang. egyház jegyzője volt. Gyermekei: Irén, férj. Szövényi Lux Gézáné, Richárd műegyetemi hallgató és Géza technológus. Vaszary Ernő oki. erdőmérnök, ny. fürdőigazgató. Nagyczenken (Sopron m.) született 1863-ban, ahol édesatyja gróf Széchenyi István, később ennek Béla fia uradalmi tiszttartója volt. A soproni bencés főgimnáziumban tett érettségi után 1886-ban a selmeczbányai Erdészeti Akadémia elvégeztével a pannonhalmi főapátság erdészetének szolgálatába állott. 1899-ben letette az erdészeti államvizsgát és 1890-ben Ravazd székhellyel a főapátság erdészetének élére került, mint erdőmester. Itt, mint Győr vármegyének választott megyebizottsági tagja, 25 éven át a megyei életben élénk részt vett. Mikor a Szt. Benedek-rend 1912-ben Balatonfüred átépítését elhatározta, az akkori főapát Dr. Hajdú Tibor bizalmából megbízást nyert a nagyarányú építkezés végrehajtására s egyben kinevezték Balatonfüred fürdőigazgatójává. 1914-ben, az átépítés befejeztével, a fürdő átszervezését vitte keresztül és sok érdeme van abban, hogy Balatonfüred világfürdő lett. A háború alatt katonai kórházat rendezett be, ahol az összeomlási időig naponta 20—25 tisztet és 120—130 legénységi állománybeli katonát ápoltak és a katonák százai gyógyultan hagyták el Balatonfüredet. A fürdő bérbeadásával állásában maradt, majd 46 évi szolgálat után, teljes elismeréssel szolgálata iránt, nyugdíjba helyezték. 1923 óta Quadt Sándor herceg hidegkúti erdészetének felügyeletét és vezetését látja el. Visnyovszky Károly oki. vaskohómérnök, ny. áll. vasgyári műszaki főtanácsos. Középiskoláit Selmeczbányán az ág. ev. lyceumban végezte s itt is érettségizett 1895-ben. A középiskolai felső osztályokban a Petőfi-önképzőkörben elismert szépirodalmi tevékenységet fejtett ki. A selmeczi főiskolán a vaskohómérnöki szakot 1898-ban végezte el. önkéntesi évét 1898—99-ben a cs. és kir. vórtűzéreknél szolgálta, majd tart. hadnagy lett. A főiskola befejezése után a kudsiri m. kir. állami vasgyárhoz nevezték ki mérnök-gyakornokká. 1901-ben letette az államvizsgát s vaskohómérnöki oklevelet nyert. 1902-ben lett s. mérnök, Vajk Árpád dr. budapesti ügyvéd. Született Hodrusbányán 1887. évben. Középiskolai tanulmányait a selmeczbányai ág. hitv. evang. lyceumban, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. A világháborúban előbb a karinthiai arcvonalon, majd a 7., 8. és 9. Isonzó offenzívában a 30.5 cm mozsárágyúknál, mint tüzértiszt vett részt. Az Országos ügyvédotthon Egyesület választmányi tagja. Sógora, Singer Lajos főhalt. Fivérei: Zsigmond (gazdáiArtúr (bányaigazgató Brennbergbányán) és Hugó (gyáros Laibachban), mindnyájan a világháború elejétől annak végéig arcvonalbeti szolgálatot teljesítettek. hadnagy, hősi halált kodó Novagradiskán) 181