Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

gondolatnak a tótság kapujában álló városban. A főiskola Selmeczbányán tartása érdekében röpiratot is adott ki. Oroszlánrésze van abban, hogy a főiskola mégis Selmeczbányán maradt. Más irányban is mindent elkövetett, a város magyarosodása érdekében, midőn a Népbankot, a Polgári Társaskört és számos más közművelődési egyesületet létesítette. Lelkes magyarosító volt, de sohasem az erőszak eszközével. Közismert volt szívélyes előzékenységéről, mellyel magyar, tót és németnyelvű polgártársainak egyaránt a maguk anyanyelvén állott rendelkezésükre hivatali hatáskörében. Jó gazdája volt a város vagyonának. 0 mentette vissza az addig bérletben kezelt Vihnye fürdőt, mely vezetése mellett c"önyörű virágzásnak indult. Híven megőrizve és gyarapítva hagyta hátra a város jelentékeny erdő- és egyéb ingatlanvagyonát. Érdemeiért többszörös királyi elismerés érte: 1899-ben megkapta a királyi tanácsosi címet. De nemcsak várospoltikusnak és vezérnek volt kitűnő, hanem tudósnak is. Számos történelmi cikk jelent meg a „Századokéban és a „Bányászati és Kohászati Lapok"-ban. Ezeknek anyagát főleg szeretett városa, Selmeczbánya múltjából merítette. Nevezetes munkája volt: „Az ércés fémkészlet történelme" című műve és egy másik munkája: „Bányamunkás mozgalmak a XVI-ik században". A város rendezetlen levéltárának rendbehozatala is az ő fáradhatatlan munkásságának eredménye. Az ő támogatásával létesült az „Óvár"-monumentális épületében a városi múzeum is. Emléke oly hosszú idő után is elevenen él a város ottmaradt polgárságának szívében és sírjára ismeretlen kezek ma is sűrűn helyeznek virágot. (Arcképét I. 44. old.) Szitnyai (Kolpaszky) József m. kir. állami vasgyári főintéző. Született Selmeczbányán 1886-ban. Középiskoláit a selmeczbányai piarista gimnáziumban és a líceumban végezte, s ez utóbbiban érettségizett. Tanulmányai befejezése után à

^sj^v 1905-ben a kisgarami körjegyzőségnél gyakornokoskodott, majd 1906-ban a m. kir. áll. vasgyárak íJ^Bafc szolgálatába lépett. A zólyom^HvflHH brézói vas- és acélgyárnak a csehek által való megszállása után, a szertár vezetésével bízatott meg. A hűségeskü megtagadása miatt a csehek kiutasították, ezért 1919. év végén Budapestre jött, ahol szolgálattételre az állami vasgyárak központi igazgatóságánál jelentkezett és a budapesti m. kir. állami gépgyárnál kapott beosztást. 1921—23. év végéig a m. kir. pénzügyminisztérium hitelműveleti osztályában teljesített szolgálatot, majd ismét az állami gépgyárhoz került vissza. A társadalmi életben tevékeny részt vett és több kisgarami, majd zólyombrézói egyesületnek vezetőségi tagja volt. r; gyárhoz került; később a Budapest-kőbányai dohánygyárhoz helyezték át, ahol mint osztályvezető működik. A háborúban részt vett, s a nyitrai honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot. Lelkes tagja a „Selmeczbányaiak Egyesületéinek és mint régi selmeczi család tagja, ápolja a selmeczi összetartást s kiveszi részét a hazafias munkában is. C

. Szitnyai Zoltán író. Selmeczbányán született 1893 május 27-én. Édesatyja Szitnyai József SellÄ meczbánya volt polgármestere, édesanyja Lauko Camilla. Középiskoláit a kalocsai jezsuita, majd a kassai premontrei gimnáziumban s véaül a selmeczbányai piarista gimnáziumban végezte el. A budapesti tudományegyetem jogi karán államtudományi doktorátust szerzett. Ezt megelőzőleg belső munkatársa volt az „Élet" című szépirodalmi lapnak, majd hírlapíró Győrött. 1917-ben Győr város törvényhatóságának szolgálatába lépett s onnan, mint városi aljegyző távozott, tízévi hivatali működés után. Azóta Budapesten lakik és kizárólag írói hivatásának él. Szitnyai Zoltán egyike azoknak a színtiszta magyar íróknak, akik bátor tollal, nemes őszinteséggel, írói képességeinek adottságával megfogják a magyar lelkeket. írói palettáján sok-sok színbe mártja tollát s azért oly színes, dús minden írása. Mesteri kézzel rajzolja meg különösen a vidéki társadalmat, annak kinövéseit és erényeit, sokszor élesen bírál, sokszor finoman gúnyolódik, mert a biztos szemű író elfogulatlanságával bele tud nézni az Élet mélységeibe és tiszta poéta lelkével, fel tud emelkedni annak magasságaiba is. A magyar lapok legelőkelőbbje hozza érdekes, szép írásait. Szívében ébren él a nosztalgia felvidéki fenyves hazája után s nem egy kedves írása tesz tanúbizonyságot erről. Kiforrott magyar író, aki magasan ívelő írói pályáján még sok örökbecsű munkával fogja megajándékozni olvasóit. Jelentősebb művei: „Aranykarika", „Élni akarok", „Nincs feltámadás" stb. f matsesdi Sztancsay Miklós 1869ben született Abrúdbányán. Középiskoláit Szászvároson, a jogot pedig Kolozsvárott végezte. 1890-ben került Selmeczbányára, ahol mint aranyösztöndíjas bányajogász a főiskola bányászati szakát végezte. 1893-ban Selmeczbánya város rendőralkapitánya lett, 1895-től pedig, mint városi főjegyző működött és Horváth Kálmán polgármester halála után, a helyettes polgármesteri tisztet töltötte be. 1919-ben sok viszontagságot átélve Budapestre menekült, ahol az utolsó évek sok küzdelme és munkája után megbetegedett és 1923 június 19-én halt meg. Selmeczbánya sorsát mindig a szívén viselte. Több egyesület tevékeny tagja volt, midőn pedig Vihnye fürdő városi kezelésbe került, nagy szeretettel és hozzáértéssel fejlesztette és szépítette a fürdőt Krepuska Lajos főmérnökkel együtt. A Selmeczbányai Híradót hosszú éveken át szerkesztette és Selmeczbánya vízvezetékéről is írt tanulmányt. Egyesületünk megalakulásában élénk részt vett s 1920-ban ő hívta össze néh. Zólomy Imrével együtt a selmeczieket a Belvárosi Kávéház külön termében tartott értekezletre. Szitnyai Kornél m. kir. dohánygyári osztályvezető. 1894-ben Selmeczbányán született. Édesatyja Szitnyai József polgármester, édesanyja Lauko Camilla volt. Középiskoláit Selmeczbányán végezte és letéve az érettségit, 1904-ben a m. kir. dohányjövedék szolgálatába lépett, mint gyakornok, a selmeczi dohánygyárnál. Az 1919-ik évben bekövetkezett cseh megszállásig volt tisztviselője a dohánygyárnak s miután Selmeczbányáról menekülnie kellett, a pápai dohány175