Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

évi nagykőrösi közgyűlésen pedig: „Természettudomány, vallás, szabadgondolkodás" címen tartott felolvasást. Ondrus János oki. kohómérnök, m. kir. kormányfőtanácsos, ny. áll. vasgyári igazgató. Született Liptó-Tarnócon 1860-ban. Középiskolai tanulmányait Kézsmárkon és Rozsnyón, a bányamérnöki főiskolát Selmeczbányán végezte, ahol 1887-ben kohómérnöki oklevelet nyert. Tanulmányai befejezése után 1884—1890, a kincstári vasművek igazgatóságánál és a zólyombrézói vasgyárnál, utána egy évig az Osztrák-Magyar Államvasúttársaság aninai vasgyáránál teljesített szolgálatot. 1891 őszén a diósgyőri áll. vasgyár szolgálatába lépett és az acélműveknél, mint beosztott mérnök, később mint üzemvezető és ügyoszt. főnökhelyettes működött. Eredményes üzemvezetői működéséért az igazgatóság 1901-ben az acélöntődé vezetése mellett ügyosztályfőnökké nevezte ki. 1919. év végével a keresk. miniszter a diósgyőri vas- és acélgyár gyárfőnökévé, ill. igazgatójává nevezte ki. E minőségében a hosszú háború és forradalmak utáni nehéz viszonyok között kifejtett eredményes működéséért 1922-ben a honvédelmi miniszter elismerését és közhasznú tevékenységéért a kormányfőtanácsosi címet kapta. 1925-ben nyugalomba vonulása alkalmával 40 évet meghaladó kiválóan érdemdús és buzgó szolgálatáért legfelsőbb elismerésben részesült. A vármegyei törv. hat. bizottságnak éveken át tagja volt és hivatali működése alatt több társadalmi egyesületnek a vezetője. Orosz Antal ny. m. kir. főerdőtanácsos. Szatmárnémetiben született 1861-ben s ugyanott végezte a kir. kath. főgimnáziumot. 1879ben érettségizett. Selmeczbányán, mint ösztöndíjas hallgató 1882ben végezte a főiskolát. A katonai év leszolgálása után, 1883ban nevezték ki erdőgyakornokká a m. kir. szászsebesi erdőhivatalhoz. Innen 1899 őszén Bustyaházára, később Kolozsvárra került az ottani erdőigazgatóság központjába, mint ellenőr és tevékeny részt vett a görgényi erdei vasút építésénél. 1909. elején, — mikor a tövön való eladásról a házi kezelésre ment át az erdőüzem, — a földmívelésügyi miniszter Liptóújvárra helyezte át, megbízta a főerdőhivatal vezetésével és főerdőtanácsossá léptette elő. A világháború alatt kartársainak közreműködésével megépítette a feketevágvölgyi erdei vasútat, s igen sok anyagot termelt a hadsereg részére; az erdőtisztek nejeinek közreműködésével egy 70 ágyas hadikórházat is fenntartott és vezetett. Szolgálati idejének betöltésével 1918-ban, az összeomlás előtt nyugdíjba ment. Mint nyugdíjas a gróf Hadikféle hitbizományi uradalom jánki erdőgazdaságait kezelte, ezidőszerint pedig a prímási uradalmak főerdőhivatalának vezetésével van megbízva. Nyugalombavonulásakor legfelsőbb kitüntetésül a III. oszt. vaskoronarendet, háborús szolgálatainak elismeréséül a II. oszt. polgári hadiérdemkeresztet és a háborús érdemérmet, valamint a vöröskereszt II. oszt. díszjelvényét kapta. Ozanich Gyula D. G. T. bányafőfelügyelő, a pécsi bányakerület főnöke. Temesvárott, 1887-ban született; a főreáliskolát Szegeden, Pozsonyban és Temesváron,a Bányamérnöki Főiskolát Selmeczbányán végezte, ahol tevékenyen vett részt a diákmozgalmakban. 1908—1909-ben Klosterneuburgban hídászönkéntes volt és ugyanott az „Autokader"-nél elvégezte a gépkocsitanfolyamot. 1909-ben, mint bányasegédmérnök vállalt állást az „Első Dunagőzhajózási Társaság"nál Pécsbányatelepen, 1911-ben megszerezte a bányamérnöki oklevelet. A háborúban, mint gépkocsioszlopparancsnok vett részt s főhadnagyi rangot ért el. Kitüntetései: Signum Laudis és a háborús emlékérem. A háború után, mint bányafőmérnök Szabolcsbányatelepre lett beosztva, majd 1920-ban átvette a pécsi bányakerület vezetését, ámely állásban jelenleg, mint bányafőfelügyelő teljesít szolgálatot. Közreműködött a bányák centralizálásánál és modernizálásánál. A szerb megszállás alatt hazafias viselkedésért ismételten házkutatást tartottak lakásán, s kétszer le is tartóztatták, de a bányaigazgatóság erélyes beavatkozása folytán bántódás nem érte. Jelenleg hivatali állása mellett, a társadalmi életben is sokat szerepel, számos hazafias és kultúregyesület, valamint Pécs törvényhatósági bizottságának választott tagja. Papp Béla oki. erdőmérnök, ny. miniszteri tanácsos. Középiskoláit születési helyén, Kiskunhalason, a református főgimnáziumban végezte. 1893-ban a selmeczbányai erdészeti és bányászati főiskola hallgatója volt. Egy éven át az ifjúsági körnek ellenőre volt. Mint m. kir. műszaki díjnok, majd erdőgyakornak a hosszúfalusi (Brassó m.) m. kir. gondnokságnál szolgált, s onnan 1899-ben Kecskemétre, m. kir. járási erdőgondnokság vezetőjéül helyezték át. 1900 augusztus 1-től 1913-ig a sátoraljaújhelyi m. kir. járás erdőgondnokság vezetőjeként működött, majd a m. kir. föidmívelésügyi minisztériumban szolgált, ahol 1931-től az erdészeti főosztály vezetője volt. A Mérnöki tanács tagja, a Magyar mérnökök és építészek nemzeti szövetségének 6 éven át ügyvezető alelnöke s jelenleg elnöke, a Magyar Turista Szövetség társelnöke, az „Országos Erdészeti Egyesület" választmányi tagja és a „Magyar Ornithológiai Egyesület" választmányi tagja. Az erdészeti szakban kifejtett igen értékes munkásságáért 1931-ben kormányzói elismerésben részesült. 1935-ben vonult nyugalomba. Sokat írt szaklapokban és a rádióban előadásokat tartott. Háború alatt az országos faellátási intézetnél, a „Magyarországi Faértékesítő Hivatal"-nál szolgált, később annak vezetője lett. Tulajdonosa a magyar érdemrend középkeresztjének. f Péch Antal miniszteri tanácsos, v. bányaigazgató. Nagyváradon született 1822 június 14-én. Elvégezvén a selmeczi bányászati akadémiát, 1842-ben kincstári szolgálatba lépett s a körmöczbányai pénzverdében teljesített szolgálatot. 1849-ben innen ő szállította át a pénzverőgépeket előbb Debrecenbe, majd Nagybányára s a szabadságharc alatt a pénzügyminiszter mellett szolgált. 1850-ben Csehországba került, majd 1858-ban, a poroszországi Bochum kőszénbányáinak igazgatója lett. 165