Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

vezető lett, ugyanezen év végével pedig Tatabányára helyezték át, ahol jelenleg is működik, lanulmányi évei alatt, IV. éves főiskolás koraban megtartott sportmérkőzésen az összes első dijakat megnyerte; távolugrásban pedig 6.35 m ugrással főiskolai rekordot állított fel. Szorosan forrott össze szakmájával; két bányászati pályázaton vett részt munkájával. Az egyik esetben — „önálló új fejtési kísérlettel s eredmények bemutatásával" díjnyertes lett. Majd „Új ácsolat" biztosító módnak bemutatásával elismerő dicséretben részesült. maduniczi Mihalik Géza oki. bányamérnök, ny. főtanácsos, született 1875-ben, Zólyomban. A gimnázium 8 osztályát az érettségivel a selmeczbányai ág. ev. lyceumban végezte 1886—1894. években, önkéntesi évét 1894— 95-ben a budapesti 32-ik cs. és kir. (Mária Terézia) gy. ezrednél szolgálta. Utána 1895—98-ban a selmeczi akadémián a bányamérnöki szakot végezte s 1901-ben megnyerte a bányamérnöki oklevelet. Szolgálatot teljesített a vashegyi kincstári vaskőbányánál, a selmeczi bányakerületben a pachertárói, a vihnyei bányaüzemnél, a ribniki zúzóműnél, a szélaknai bányamérnökségnél, majd meghívás folytán Fülöp-SzászCoburg Góthai herceg rákosi vaskőbányájánál. Azután újból visszatérve a kincstárhoz, a marosujvári főbányahivatalnál, a nagybányai bányaigazgatóságnál, a petrozsényi kőszénbánya hivatalnál szolgált, ahonnan az első oláh betörés következtében, vagyonából teljesen kiforgatva, menekülésre kényszerült. Ekkor érte a katonai behívás az orosz harctérre, ahol, mint mérnök-hadnagy a Sztochod folyó melletti hídfő felrobbantásánál közreműködött. Itt mocsárlázban megbetegedett, majd felépülvén, a budai erődítményekhez, azután Erdélybe, a nagytalmácsi sanirung állomáshoz került, mint parancsnok. A katonai szolgálat alól való felmentését megkapva, innen mint főmérnök az alsó-, majd a felsőcsimpai (Hunyad m.) bányaüzemet vette át, részben oláh éra alatt. 1920-ban repatriált, amikor is felügyelővé nevezték ki s rendelkezési állományba került. Közben a berentei magánbánya vezetését vállalta. Ezután a pénzügyminisztérium jöv. csoportjához főtanácsossá neveztetett ki, ahonnan saját kérelmére 1923-ban nyugdíjba vonult. A Magyar Bányaés Kohó Egyesületnek 1924 óta, a Selmeczbányai Egyesületnek pedig 193Ó. év óta pénztárosa. ködött. 1911—1912-ig mint helyettes tanár, 1912—1915-ig, mint rendkívüli tanár látta el a kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán a bányajogi tanszék vezetését. 1923-ban egy évig a főiskola rektora, 1923-ban az V. fizetési osztályba lépett elő, 1924—1925-ig és 1925— 1926-ig a főiskola prorektora volt s 1927-ben felsőházi tag. 1925—1926. években az „Országos Bányászati és Kohászati Egyesület" egyik alelnöki tisztét töltötte be. A „Stella" csillagászati egyesület elnöki tanácsában foglalt helyet. Terjedelmesebb irodalmi munkái: „Magyar Erdészeti Jog", „A négyszázéves magyar bányatárládai intézmény eredete és fejlődése 1854-ig", „Az első bányatisztképző iskolák keletkezése Magyarországon", „A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene" stb. Dr. Miklóssy Zoltán országos allevéltárnok. Tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészetkarán a történet, földrajz, latin, filológia és magyar irodalom köréből végezte. 1913. április 10-től 1918. április 25-ig Selmecz- és Bélabánya főlevéltárnoka volt és 1914-től 1917-ig az ottani kir. kath. főgimnáziumban is tanított. 1916-ban a város főjegyzőhelyettese is volt. 1918. április 26-tól a budapesti m. kir. országos levéltár tisztviselője és ez idő alatt 1922—23-ban a' külügyminisztériumban is teljesített szolgálatot. f Mócik Felicián, József, róm. kath. lelkész. Született Selmeczbányán 1870-ben. Egyházi tanulmányait elvégezve, Szt. Ferenc-rendi szerzetes pappá szenteltetett; majd, mint áidozópap, Frigyes királyi herceg udvari káplánja volt Pozsonyban. Itt is halt meg 1917. év augusztus hó 19-én. Híres zenész, kiváló festő és énektanár volt. Dr. Moesz Károly, a legfelsőbb m. kir. honvédtörvényszék tanácsosa. Mók Ferencné sz. Féreghy Gizella írónő, az „Országos Gárdonyi Irodalmi Társaság" tagja, a M. E. L. E. főtitkára. Született Gálszécsen (Zemplén m.) és néh. Allerder Félix vasgy. vezérig, családjában nevelkedett. Középiskoláit Besztercebányán végezte, majd a budapesti egyetemen az államszámviteltant hallgatta. Európa legtöbb államát többször beutazta s hosszabb tanulmányutat tett az Egyesült Államokban is. A magyar pusztán kezdte irodalmi munkásságát. Eleinte a megyei lapokban írt, később a kassai „Felsőmagyarország" napilap belső munkatársa lett; ugyanakkor egy bécsi lapnak cikkírója („Dorfgeschichten"novellasorozat), — az amerikai „Magyarok Vasárnapja" című lapnak pedig rovatvezetője volt. Később a vezető budapesti napi- és hetilapokba írt tárcákat, novellákat, kritikákat, riportokat, interjúkat, szociológiai és közgazdasági, stb. cikkeket. Egyik regényét a pozsonyi „Híradó" is közölte. Az amerikai „Brdigeport" című lap munkatársa. Verseit megzenésítették, angol fordításait a fővárosi szépirodalmi lapok közlik. Eredeti angol színdarabját Amerikában előadták. Regényeit és két novellás kötetét nagy elismeréssel bírálta a magyar és amerikai sajtó. Számos nemzeti, kultúrális, szociális, irodalmi és tudományos társaságnak és egyesületnek, szövetségnek választmányi, felügyelőbizottsági stb. tagja. Mint a „MELE" központi főtitkára, hazai- és külföldi szociális munkásságot fejt ki; ismertető előadásokat tart a fővárosban és a vidéken. Néhai férje oki. gazdász volt; egyetlen fia: Jenő, tisztviselő. E

. Mihalovits János dr. főiskolai ta, nár 1877-ben Frivigyén született Hř-j^V* (Nyitra m.). Középiskolai tanulmáH^^ nyait a nyitrai kegyesrendi, a pol^^gl, zsonyi kir. kath. és a soproni ^ i 'jj bencésrendi gimnáziumokban végezte. A budapesti Pázmány Pé^Bjn| ter Tudományegyetemen hallgatta a jogot s ugyanott a jog- és álg^^^H lamtudományok doktorává avatI ták. Utóbb a selmeczbányai BáI nya- és Erdőmérnöki Főiskolán elvégezte a bányamérnöki szakot és 1905-ben absolutoriumot nyert. 1905. októbertől 1906. októberig a kapnikbányai ércbányáknál és fémkohónál gyakornokoskodott; 1906—1907-ig az aninai szénbányáknál teljesített szolgálatot. 1906-ban bányaesküdtté nevezték ki, 1909-ben m. kir. bányabiztossá lépett elő. 1907— 1909-ig a gölniczbányai kir. bányabiztosság és 1909— 1911-ig a zágrábi kir. bányakapitányság kebelében mű163