Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

f Longauer Géza oki. vaskohómérnök, áll. vasgyári műsz. főtanácsos. Kisgaramon 1879-ben született. Középiskolai (gimnázium) tanulmányait Beszterczebányán, a bányászati és erdészeti akadémia vaskohászati szakát Selmeczbányán végezte 1901-ben. Pályafutását, mint mérnökgyakornok 1901-ben Zólyombrézón kezdte meg, 1904-ben Diósgyőrre helyezték át s itt a Martin-műveknél nyert beosztást. 1914-ben ügyosztályfőnök-helyettessé, 1919-ben ügyosztályfőnökké és 1926-ban gyárfőnökhelyettessé nevezték ki. Az új Martinkohó kibővítése, a nagyolvasztó és a 10 tonnás elektropest építése és üzembehelyezése körül nagy érdemeket szerzett. A háború tartama alatt hadiipar terén szerzett érdemei elismeréseül a II. oszt. polgári hadi érdemkeresztet kapta. Szaktudása megbecsülését jelentette az a kitüntetés, amely őt a diósgyőri vasgyár főnökhelyettesi pozíciójába emelte. Egyházának hű fia volt s mint a diósgyőrvasgyári róm. kath. egyházközség világi elnöke és több vasgyári egyesületnek vezetője, nagy elfoglaltsága mellett is, élénken tevékenykedett egyháza és a haza javára. Meghalt 1930 április 14-én. Gyermekei: Ilonka és György (m. kir. tűzérhadnagy). Dr. Markwarth Rezső ügyvéd, született Selmeczbányán 1890 április 19-én. Középiskoláit a selmeczi kath. gimnáziumban végezte az akkor elsőízben tartott érettségi vizsgálattal, 1909-ben. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány-egyetemen végezte el 1913-ban. Hosszabb külföldi utazás után 1915-ben a budapesti törvényszékhez került joggyakorlatra. A világháborúban, mint hadi önkéntes szolgált először a 6. gyalogezrednél, majd Szerbiában a Kövess hadsereg hadbíróságához nyert beosztást a leszerelésig. 1920-ban tagja lett a székesfehérvári ügyvédi kamarának és az évben kapott meghívást a gróf Zichy-uradalom igazgatói és ügyészi állásába, melyet ma is betölt. Virilis jogon tagja a Fejér vármegye törvényhatósági bizottságának és Seregélyes község képviselőtestületének, ahol egyúttal a megalakulása óta világi elnöke a róm. kath. egyházközségnek. Marek Károly oki. vaskohómérnök, ny. állami vasgyári műszaki főtanácsos. Selmeczbányán született s összes iskoláit az elemitől kezdve (1868) ott végezte és 1881ben érettségizett. A Bányászati és Erdészeti Főiskolán 1884-ban végezte el a vaskohómérnöki szakot s nyert 1887. évben oklevelet. Az 1884—85. években egyéves önkéntes volt Budapesten s még 1885. év végével tartalékos hadnaggyá neveztetett ki, a népfölkeléshez pedig századosi ranggal került. Mint gyakornok került az áll. vasgy. közp. igazgatóságának számvevőségéhez, ahol rövidesen számellenőrré neveztetett ki. 1888—1892-ig a pénzügyminisztérium „Vasmű osztályáéban szolgált, onnan 1892-ben a vajdahunyadi, majd 1894-ben a zólyombrezói vasgyárhoz helyeztetett át s ez utóbbi helyen működött a világháborút követő összeomlásáig, 1919-ig. Zólyombrezói szolgálata alatt 1899ben az új számviteli rendszer bevezetésénél is működött, legutóbb pedig, mint osztályvezető, az általános igazgatási és műszaki titkári teendőkkel volt megbízva. A cseh megszállás alatt László öccsével és más vasgyári tisztviselőkkel együtt „tusz"-ként Theresienstadtba vitték és internálták. Kiszabadulása után Budapestre jött, ahol 1920-ban teljes szolgálati évekkel, műsz. főtanácsosi rangban nyugdíjazták, külön minisztériumi elismerő leírat kíséretében. Nyugdíjaztatása után még külön vállalt szolgálatképen egyideig a pénzügyminisztérium bányászati osztályánál, később a főfémjelző és fémbeváltó hivatalnál, végül az akkor fennállott Árvizsgálóbizottság szénosztályában működött. Élénk tevékenységet fejtett ki a közéletben is. Zólyombrézói szolgálata alatt tagja volt Zólyom vm. törv. hat. bizottságának. A „Selmeczbányaiak Egyesületéinek alapítása körül, majd több éven át ügyvezető-igazgatói tisztségében az Egyesület életében kifejtett értékes munkásságával maradandó érdemeket szerzett s ennek elismeréséül az Egyesület 1933-ban örökös tiszteletbeli tagjául választotta. A „Felvidéki Egyesületek Szövetségé"nek közel 9 éve pénztárosa. Marek László oki. vaskohó- és közgazdasági mérnök, ny. m. kir. áll. vasgyári műszaki tanácsos. Középiskolai tanulmányait a selmeczbányai kir. kath. nagygimnázium, a nagybecskereki kir. kath. főgimnázium és a selmeczbányai ág. ev. lyceumban végezte,- ez utóbbi intézetben tett 1892-ben érettségi vizsgálatot. Miután 1892—93. évben önkéntesi évét leszolgálta, 1894—97. években a selmeczbányai m. kir. bánya- és erdőmérnöki főiskolán a vaskohómérnöki szakot végezte el s itt nyert oklevelet. Később a budapesti kir. József műegyetemen a közgazdasági mérnöki oklevelet is megszerezte. Állami szolgálatba lépett, s mint mérnök és főmérnök a libetbányai és tiszolci vaskohótelepeknek volt üzemvezetője, később, mint főmérnök és felügyelő a zólyombrézói gyárnál volt ügyosztályfőnök helyettes, az 1919. évben bekövetkezett cseh megszállásig. A cseh megszállás ideje alatt meg nem alkúvó, hazafias magatartásáért Theresienstadtban hat hétig internálva volt. Amikor a cseh gyárfőnökség felmondott a gyár tisztikarának, küldöttséget vezetett Pozsonyba és elérte, hogy a felmondást 3 hóra meghosszabbították. 161 Longauer Mihály körjegyző, született 1860-ban Selmeczbányán. Középiskolai tanulmányait 1878— 1886. időszakban a selmeczbányai róm. kath. nagygimnáziumban, a nagyszombati érseki főgimnáziumban és a selmeczbányai ág. ev. líceumban végezte. Jegyzői szolgálatba lépett 1886. évben Hegybányán s a jegyzői vizsgát 1890. évben Ipolyságon tette le. Jegyzői minőségben szolgálatot teljesített 1895. évtől 1828. évig a hontvármegyei Hegybánya, Garamkövesd, Szent Antal községekben, majd Pruszkán (Trencsén m.), Garamszentandráson, Miaván és Szentpéteren (Nyitra m.). Ez utóbi helyen vonult is nyugalomba 1928. évben s jelenleg is Szentpéter községben (Galgóc mellett) lakik.