Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Garamba és ezzel a chwatimechi vízierőt gyarapítva, elhelyezte az első két „Francis"-turbinát. Természetes, ezzel egyidejűleg a hengerműveket is átalakította. 1890 őszén átvette a csőgyár üzemét, amelyet megfelelő átalakításokkal és bővítésekkel életképessé tett. 1891-ben az 50 méter eséssel biró chnusnovölgyi vízművet építette, ugyancsak a „Francis"-turbinákkal. 1895-ben vezetése alatt létesült az első villamos berendezés gőzüzemmel, kizárólag világítási célokra. 1896-ban átépítette Pjesokon a hengerművet és a hozzátartozó vízművet. üzemvezetői minőségében 1906-ban a koronás aranyérdemkeresztet kapta. A megszállás alatt a gyárfőnők tisztét kellett elvállalnia. Gólián Rezső oki. gépészmérnök. Zólyombrézón született 1892-ben, Pozsonyban érettségizett 1911-ben, az alsó négy gimnáziumot a selmeczbányai ág. evang. lyceumban végezte. A Műegyetemet Budapesten hallgatta és itt 1918-ban oklevelet nyert. 1913-ban bevonult a budapesti 4. számú közös utászzászlóaljhoz, ahol önkéntesi évét szolgálta. A világháború kitörésekor nem szerelt le, hanem 1914-ben először a szerb, majd az olasz és román harctereken teljesített katonai szolgálatot. Elsőízben 1914-ben a Drinánál sebesült meg, másodszor 1915-ben Zborónál az orosz fronton. 1912—1921-ig a Műegyetemen tanársegéd volt az elektrotechnikai tanszéken, majd a Magyar Wolfram Lámpagyár mérnöke volt; nevéhez fűződik a káposztásmegyeri üveggyárnak izzólámpaüveggyárrá való átépítése. 1923-ban került a Rimamurány—Salgótarjáni Vasműhöz Ózdra a gépészeti osztályhoz, melynek vezetője volt. 1930 óta a Salgótarjáni Acélgyár gépészeti üzemének főnöke. Tanulmányutat tett Németországban, Frankfurt am Mainban, Stuttgartban, majd külön meghívásra a müncheni egyetemen tartott az elektro elmélet körébe vágó előadást. Achenben az elektrotechnikai vitaversenyen vett részt, ahol harmadik győztes lett, egy osztrák és Grenczer Béla m. kir. mezőgazd. kísérletügyi igazgató, Szilágycsehen született 1887-ben. Az érettségit a selmeczbányai ev. lyceumban tette le 1905-ben, a vegyészmérnöki diplomát pedig a kir. József műegyetemen szerezte meg. Életpályáját 1909-ben a kassai m. kir. mezőgazd. vegykísérleti állomáson kezdte, majd 1914-ben bevonult, mint népfelkelő mérnök s két évig volt a déli harctéren, ahol a koronás aranyérdemkeresztet stb. nyerte el. Felmentése után az Orsz. Kémiai Intézetben a tápszerosztály vezetésével bízatott meg, majd 1918-ban a földművelésügyi minisztériumba rendelték be, ahol a mezőgazdasági termények hamisítását tiltó törvény végrehajtásának szakelőadója lett s résztvett a Magyar Élelmiszer Kódex szerkesztésében. A kir. József műegyetem közgazdasági karán az „Élelmiszer ipar"-t adja elő, tevékenyen működik különböző, az élelmiszerrel kapcsolatos bizottságokban, számos tudományos értekezést írt, szerkesztője a „Kísérletügyi Közleményekének, elismert szaktekintély az élelmiszerhamisítás kérdéseiben. Kiemelkedőbb tanulmányai: „Élelmiszereink és hamisításuk elleni védekezés", „A magyar vegykísérleti és vegyvizsgáló állomások története és azok közgazdasági jelentősége" stb. A mérnöki kamara választmányi tagja, a Magyar Kémikusok Egyesületének alelnöke és több tudományos és társadalmi egyesület tagja. -j- Grillusz Emil ny. m. kir. miniszteri tanácsos. A volt m. kir. selmeczbányai bányakerűlet utolsó bányaigazgatója, Beszterczebányán 1857-ben született. Tanulmányait (1863—1878) Selmeczbányán végezte: az elemi iskolát a „Donát"-ban, középiskoláit a lyceumban. Kitüntetéssel letett érettségi után a „selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémia" ösztöndíjas bányászhallgatója lett, 1878-ban pedig abszolutóriumot nyert. Még ugyanazon évben a m. kir. bányaigazgatóság szolgálatában, mint bányagyakornok, a következő évben a szélaknai m. kir. bányahivatal „Zsigmonď'-aknáján végez bányatiszti szolgálatot, 1880-ban pedig már az „Istenáldás" bányatelep vezetésével bízzák meg. Időközben katonai szolgálatra vonul be s mint hadnagy szerel le. A bányamérnöki oklevelet 1881-ben szerezte meg. Ugyanebben az évben az újbányái „Ötelep" vezetését veszi át, majd Nagyágra helyezik a bányamérnökséghez. 1882-ben Selmeczen a bányászati akadémia ábrázoló geometriai tanszékének tanársegédje, 1885-ben ismét visszakerül az üzemhez, ahol megbízzák a „Ferencz József"-akna bányatelep, majd a „hodrusbányai" Ó- és Új-Mindszent-táró bányatelep vezetésével. 1891-ben a pénzügyminisztérium bányászati osztályába Budapestre, majd mint főmérnök 1889-ben bányaügyi előadóként Nagybányára helyeztetett át. 1905-ben a pénzügyminisztérium a bányászati ügyosztály vezetésével bízta meg, majd főbányatanácsosi ranggal, saját kérésére Selmeczbányára kerül és a bányaigazgatóság vezetését veszi át. E minőségben 1918-ban miniszteri tanácsossá lépett elő. A sóbányászat problémáinak tanulmányozására többször volt hazai és külföldi kiküldetésben része. A bányászati akadémia, Greczmacher Gyula tanár elhúnytával, megkínálja a bányaműveléstani tanári tanszékével. 1910-ben az „Országos Középítési Tanács" elnöke Budapestre hívja meg a budai várhegyi alagút helyreállítására vonatkozó tanácskozásokra. Terjedelmes javaslatot terjesztett elő a selmeczvidéki bányászat megmentésére. 1920-ban halt meg s a selmeczi evangélikus temetőben nyugszik. és német után. Grillusz Jenő oki. fémkohómérnök, m. kir. bányatanácsos. Született 1886-ban Hodrusbányán. Iskoláit részben Budapesten, részben Nagybányán végezte. Főiskolai tanulmányait 1904-ben kezdte a selmeczbányai m. kir. bányászati főiskolán s 1912-ben fémkohómérnöki oklevelet nyert. Állami szolgálatát a selmeczbányai kohóműnél kezdi, majd 4 évig tanársegéd a m. kir. bánya- és erdőmérnöki főiskola fémkohászati tanszékén. 1914-ben a körmöczbányai állami pénzverőhöz kerül. 1918—19-ben már mint főmérnök másodmagával részt vesz a körmöczbányai pénzverő nagyértékű arany- és ezüstkészletének hiánynélküli átmentésében. 1919-től Budapesten szolgál részben a pénzverőnél, ahol tevékeny részt vesz az új pénzverő felállításá150