Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

t Faller Károly oki. fémkohómérnök, m. kir. főbányatanácsos, főiskolai r. tanár, 1857-ben született Selmeczbányán, fia volt Gusztávnak. Tanulmányainak nagy részét Selmeczbányán végezte. Mint mérnök széleskörű üzemi gyakorlatot szerzett s végig tanulmányozta úgyszólván egész Európa kohóműveit. 1882-ben a selmeczi m. kir. bányaiskola kohászati tanárává, 1894-ben pedig főiskolai tanárrá nevezték ki a fémkohászati tanszékre. 17 évi főiskolai tanári működés után 54 éves korában 1911-ben húnyt el Budapesten. Kiterjedt szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Főműve: „A fémkohászattan kézikönyve" című jeles szakkönyv ma is nélkülözhetetlen a kohászatban. f Faller Gusztáv dr. ifj. m. kir. bányakerületi főorvos, egészségügyi tanácsos. Született 1850-ben Selmeczbányán; atyja Gusztáv akadémiai tanár volt. Középiskoláit Selmeczen az ág. ev. lyceumban, orvosi tanulmányait pedig a bécsi egyetemen 1874-ben végezte. Mint kórházi gyakorló orvos egyideig Budapesten működött. (Szent Rókus, Szent János kórházak.) Az 1876. évi, budapesti nagy árvíz alkalmával számos emberéletet mentett meg élete kockáztatásával. 1878-ban szélaknai bányaorvossá nevezték ki, később báti járásorvossá is. A világháború alatt a hegybányai katonai kórház vezetését is ellátta. Érdemei elismeréseül 1918-ban bányakerületi főorvossá és egészségügyi tanácsossá nevezték ki. Hont vm. megyebizottsági tagja volt. 40 évi szolgálat után a cseh megszálláskor nyugdíjba vonult s Debrecenbe költözött, hol 1929-ben húnyt el. Faller Gusztáv legifj. oki. bányamérnök, m. kir. főmérnök. Szül. 1892-ben Hegybányán (Hont m.). Középiskolai és főiskolai tanulmányait Selmeczbányán végezte. Szolgálatát az egbelli olajbányászatnál kezdte 1914-ben, rövidesen azonban hadba vonult s a világháborút főhadnagyi rangban az orosz és olasz harctereken műszaki csapattesteknél küzdötte végig, 1918-ban történt leszereléséig. Több katonai vitézségi érem tulajdonosa. A cseh megszállásig ismét Egbellen (Nyitra m.) szolgált, majd rövid ideig Budapesten a Pénzügyminisztériumban, azután Debrecenben a „Nagyalföldi m. kir. bányászati kutató kirendeltséginél nyert beosztást s 1922-ben az üzem főnökévé nevezték ki. A magyar szénhidrogén kutatásnak és a modern mélyfúrási technikának nemcsak hazánkban, de külföldön is elismert neves szakembere. A nemzetközi fúróegyesület érdemei elismeréseül dísztagjává választotta és szaktanácsosának nevezte ki. Nevéhez fűződik az 1090 m és 2037 m mélységű hajdúszoboszlói és a Debrecen nagyerdői, ma már világhírű fúrások lemélyítése. E fúrások a 70—80 fokos forróvizükben a földgázon kívül sok egyéb geológiai értéket is felszínre hoztak s a 2037 m mély hajdúszoboszlói fúrás egész Európának sorrendben második lemélyebb fúrása. Nevét már eddigi működésével is maradandóvá tette a magyar fúrástechnika és a Nagy-Alföld fejlődéstörténetében. Faller Jenő bányafelügyelő. Született 1894-ben Hegybányán, hol atyja, néhai dr. Faller Gusztáv bányakerületi tiszti főorvos volt. Selmeczbányán elvégezve a középiskolákat az ág. evangélikus lyceumban, a bányamérnöki főiskolára iratkozott be. A világháború alatt orosz fogságba került, ahonnan hazaszökött, utána az olasz fronton teljesített katonai szolgálatot a háború befejezéseig. Bányamérnöki működését 1919-ben kezdte meg Tatabányán, ahonnét 1923-ban Dorogra került a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T.hoz. 1924—1925-ben a Nagynémetegyháza—Bicskevidéki, 1926—1927-ben a Csetény—Zircvidéki hatalmas, új szénterületek megfúrását végezte. Társulata megbízásából 1928-ban másfélévig az alsóausztriai statzendorfi kőszénbányánál teljesített szolgálatot, honnét 1929-ben az Unió Bánya és Ipari R.-T. várpalotai bányaműhöz helyeztetett át. Az ezideig megjelent nagyobb tanulmányai „A mélyfúrásokról s újabb geofizikai kutatómódokról általában" (Bányászati és Kohászati Lapok, 1926), „Az alsóausztriai Statzendorf szénbányászatának és víztelenítésének rövid ismertetése" (Bányászati és Kohászati Lapok, 1931), „Adatok Mikovényi Sámuel udvari-kamarai mérnök és építész életéhez" (Térképészeti Közlöny, 1932), „Az Unió bánya és ipari rt. várpalotai szénbányászatának ismertetése" (1931), „A Bakony gazdaságtechnikai problémái" (1927), „Adatok a szén használatának fejlődéstörténetéhez" (1927), „Esztergom—Komárom vármegyék szénbányászatának múltjából" (1928), „A vértessomlói szénbányászat" (1930), „Csetény község monográfiája" (1929), „Adatok Tatabánya fejlődéstörténetéhez" (1931) stb. stb. Faller Mihály Beszkárt ny. vasútigazgató. Szül. 1868-ban Göncön (Abaúj m.). 1887-ben a kassai áll. gépészeti felsőiparisk. elvégzése után a budai Ganz-gyár villamos osztályához került, mint műszaki tisztviselő s itt különösen az elméleti és kísérleti elektrotehcnika részletes tanulmányozásával foglalkozott. 1890-ben önkéntesi évét szolgálta le s utána tart. hadnaggyá nevezték ki. Ismét a Ganz-gyárhoz tért vissza és előbb a gépszerkesztési, később pedig az építési osztályban fejtett ki értékes munkásságot s rövidesen a gépszerkesztési irodák felelős revizorává nevezték ki. Nagy része volt több külföldi (Bécs, Róma stb.) és hazai (Eger, Mármarossziget, Beszterczebánya, Budapest) közp. villamosvilágítási géptelepek tervezési és építési munkálataiban. Az eperjesi és sóvári géptelepek berendezését, valamint az 1894-ben a budapesti motorkiállítás gépberendezését ő létesítette. Már 1893. évtől részt vett a B. U. R. vasút előkészítőmunkálataiban, amelynek 1895-ben üzemvezető-mérnöke lett s ebbeli minőségében a vasút teljes műszaki berendezését ő építette meg. Az üzemnek 17 éven át volt vezetője. Több nemzetközi gépkiállításon és kongresszuson hivatalosan vett részt. 1918. évi forradalom után a Budapesti Egyesített Városi Vasutak forgalmi főosztályában nyert beosztást, majd a BSzKRT. villamos vasút forgialmi osztályának főnöke lett s mint 147