Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

ben hadirokkant lett. 1919-ben a megszálló csehek Zólyombrezóról kiutasították, s előbb Budapesten, majd 1921-ben Diósgyőrben folytatta állami szolgálatát, mint a régi hengerde üzemfőnöke. A harctereken szerzett betegség, a meneküléssel járó nagy izgalmak s a háború utáni nagy, megfeszített munka egészségét teljesen alá­ásta úgy, hogy 51 éves korában, 1932 júniusban meg­halt. Felesége, született Gólián f t,-AR.*4BHQHI Margit, Gólián Pál vasgyári igáz­ta- gató h. leánya, nagy gyászában ^^^Bm^^B^ fiaiban keresett lelki támaszt. ^^^H^P^b Oszkár fia, aki a Ludovika Aka­•HP^'^^JB démiát 1931-ben kitüntetéssel vé­^F ^ H t B ^^ Ï gezte s a miskolci tüzérséghez . jr M osztották be, — 1933 július 26-án vflSL« gyakorlatozás közben egy fel­ISr SSSĚL robbant kézigránáttól súlyosan megsebesült és 24 éves korában, mint kétéves hadnagy, hivatásá­ág. evang. egyházkerület jogakadémiáján végezte és 1931-ben végbizonyítványt nyert. Jogtudományi szigor­latait Szegeden, a m. kir. Ferenc József Tudományegye­temen tette le és itt avatták a jogtudományok doktorává. Buczkó Gábor bányagondnok, 1898-ban tette le az érettségit Miskolcon, majd 1901-ben el­végezte a selmeczbányai Bányá­szati és Erdészeti Főiskolán a bányászati szakot és 1904-ben megszerezte a bányamérnöki ok­levelet. 1906-ban a m. kir. „Föld­tani lntézet"-hez került bánya­geológussá való kiképzés végett. 1901-től 1902-ig m. kir. bánya­gyakornok volt Rézbányán, 1902­től 1903-ig katonai szolgálatát végezte Bregenzben és Innsbruckban. 1903—1906-ig m. kir. bányatisztjelöltté léptették elő Rézbányán. 1906-tól 1908-ig segédmérnök volt a diósgyőri m. kir. vasgyár perecesi szénbányánál. 1908—1910-ig a Rimamurány— Salgótarjáni Vasművek R. T. ózdi bányaigazgatóságá­hoz mérnöki minőségben kapott megbízást, 1910—1912-ig ugyanezen részvénytársaságnak gömörrozsnyói vasérc­bányájánál üzemmérnökké lépett elő. 1912—-19J3-ig a járdánházai szénbányánál bányaüzemfőnök. A világ­háború kitörésétől Przemysl elestéig, az orosz hadszin­téren teljesített szolgálatot, 1915—1920-ig orosz, illetve japán hadifogoly volt. Járdánházán 1920-ban bánya­főmérnök lett, 1922-ben bányagondnok. 1931-től a Rima­murány—Salgótarjáni Vasmű R. T. salgótarjáni bánya­gondnokságának vezetője. Bujaló Lajos dr. oki. bányamérnök, a Diósgyőri Szénbánya R. T. üzem­vezető bányafőmérnöke. Született Nagyráton, Ung megyében, 1896­ban. Középiskolai tanulmányait az ungvári kath. főgimnáziumban végezte. 1916-ban katonai szol­gálatra bevonult. A m. kir. Bá­nyászati és Erdészeti Főiskolára Selmeczbányán az 1917—18. tan­évben iratkozott be a bányamér­nöki osztályra. Részt vett 1918­ban a Főiskola elköltözésében. 1921 őszén ment Sopronba a Bányászati és Erdészeti Főiskolára s ott maradt 1923 őszéig, amikor a bánya­mérnöki oklevelet megszerezte. Mint bányamérnök-gya­kornok a Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. dorogi és tokodi bányaüzemeinél kezdte pályáját. 1925-ben került jelen­legi állomáshelyére a Diósgyőri Szénbánya R. T.-hez, ahol vezeti a bányaüzemet. Jogi tanulmányait a miskolci Burghardt József m. kir. főbánya­tanácsos Losoncon 1879-ben szü­letett. Középiskoláit a losonci gimnáziumban végezte. Fém­kohómérnöki oklevelét a selmecz­bányai bányászati és erdészeti főiskolán szerezte. Gyakornoki éveit a selmeczi kohó- és a besz­tercebányai rézpőrölynél töltötte, majd a szandriki ezüstárugyár­J 4 ban, mint üzemvezető volt alkal­mazva. Egy évig a selmeczi főiskola fémkohászati tanszékén tanársegéd volt. Onnan a selmeczi kohóhoz, majd a kör­möci pénzverőhöz került. A cseh megszállás következ­tében a pénzverő egész tisztviselői karát kiutasították s Budapestre menekülve, a főfémjelző hivatalhoz, majd újból a pénzverőhöz helyezték át. A Budapesten létesí­tett pénzverő építkezésénél, tervezésénél és üzembe­helyezésénél, valamint a pengőértékű pénzárunak ki­bocsátásánál eredményes munkát fejtett ki. Jelenleg a pénzverő beváltó osztályának vezetője és a hamis pén­zek szakértője. A h'amis pénzek forgalombahozatalának meggátlása és a nyomozás megkönnyítése végett úgy Budapesten, mint számos vidéki városban tartott szak­szerű előadásokat a csendőr- és rendőrhatóságoknál. Gyermekei: Ilona és Zoltán. I Clement Károly ny. főerdő­tanácsos, zeneszerző. 1876 május 15-én Selmeczbányán született. Középiskoláit a selmeczbányai ág. evang. lyceumban, felsőbb tanulmányait az erdőmérnöki fő­iskolán végezte és a müncheni műegyetemen egészítette ki. Mint erdőmérnök, előbb a liptóújvári erdőgondnokságnál működött, majd felkerült a földművelésügyi minisztériumba, amelynek erdé­szeti osztályán fejtett ki nyuga­lombavonulásáig értékes tevékenységet. Már lyceumi évei alatt megnyilatkozott kivételes zenei érzéke és tehetsége. Megszervezője volt a lyceumi zenekarnak, amely az énekkarral együtt az ő vezetése alatt szép sikereket ért el. A főiskolán ugyancsak vezetője volt a hallgatóságból alakult zenekarnak és mint gyakornok, Liptóújvárott is lelkesen foglalkozott zenével, dalárdát vezetett és állan­dóan szerepelt, mint orgonista a templomban. Budapestre kerülve, még intenzívebben foglalkozott a zenével. Alkotó zsenijének első terméke az a zenei mű volt, amellyel megnyerte a „Nemzeti Zenede" Zichy Géza gróf pályadíját s amelyet a pesti Vigadóban a szerző személyes vezetése mellett mutattak be. Sokoldalú tehetsége sokféle zenei műfajban keresett érvényesülést és meleg, nagy sikereket ért el. Az egyházi zeneirodal­mat a Mátyás templomban előadott „C-dúr" és „D-moll" miséje, továbbá nagy zenekarra, vegyeskarra és négy magánszólamra írt „Nagymiséje" és vegyeskarra írt „Budavári miséje" gazdagítja. A magyar zenedrámák sorában előkelő helyet vívott ki a volt Népoperában bemutatott „Radda" című ope­rája, de még inkább a Városi Színházban nagy sikerrel előadott „Trilby" című dalműve. Ezeken a már színre került zenedrámai művein kívül készen várja színre­hozatalát „A bajusz" című egyfelvonásos operája, nem­143

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom