Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Törvénykezési autonómia. A városi önkormányzatnak a bíróválasztás mellett az autonóm bíráskodás volt a legfontosabb kiváltsága. A bíró bíráskodik a város területén előforduló minden ügyben és a városi polgár legalább is a város falai közt kötött ügyleteire és elkövetett cselekményeire kiterjedőleg nem vonható el saját bírója elől. ítéleteit maga a bíró hajtotta végre s a városnak külön privilégium alapján pallosjoga is volt. A bíró ítélete ellen a királyi tárnokmesterhez (zu dem Tarnackelmeister) lehetett felebbezni. Ezen később a hét bányaváros szövetkezése annyiban változtatott, hogy a bíró és a tárnokmester közé iktatták, mint közbeeső felebbezési fórumot, a Körmöczbányán székelő törvényszéket. A bíráskodási autonómiával velejárt a középkorban a jogszabályalkotás joga is. A városi tanács valóságos törvényeket alkotott s a selmeczi jogtörvény is számos magánjogi, büntetőjogi és bányajogi szabályt tartalmaz. A tárnokmesteri szék a hozzá befutott fellebbezések elintézésénél egységes jogot alkalmazott az egész bányavidékre kiterjedőleg s mivel a hét bányaváros közül öt a selmeci joggal élt, hovatovább a selmeci jogkönyv lett alapja az egységes tárnoki jognak is. A királyi kamara. A kincstári érdekek képviseletére a kir. kamara volt hivatva, melynek feje a kamaraispán, kamaragróf (Cammergraff) volt. A kamaragróf vagy királyi tisztviselő, vagy a királyi haszonvételek bérlője és pedig az utóbbi nálunk is több alkalommal zsidóember. A bányabirtokosok a kiaknázott nemesérc után a földbér analógiájára urburát fizettek a királynak, mint a bányavárosok földtulajdonosának. Ez az urbura ezüstnél 8%-ot, aranynál 10%-ot tett ki. Igy 8 illetve 10%-ig a kincstár részese volt minden bányavállalkozásnak s gyakorolnia kellett mindazokat az ellenőrzési jogokat, melyek az urbura mennyiségének megállapításához és behajtásának biztosításához szükségesek voltak. Ennek a bonyolult ellenőrzésnek a gyakorlására volt éppen a kir. kamara hivatva. A városi önkormányzat azonban féltékenyen vigyázott arra, hogy a kamara túl ne lépje hatáskörét s a jogkönyv ó. §-a kodifikálta a királyi hatalommal szemben a városi polgár immunitását kimondván, hogy senki, még a kamaragróf sem jogosult behatolni a polgár házába az egyébként hatáskörébe tartozó ügy nyomozása közben, így pénzhamisítás esetében sem, hanem ecélból a bíróhoz és esküdtekhez kell fordulni, kik a város területén kényszerrendszabályok alkalmazására egyedül illetékesek. Ez a szabály a magyar városi polgár első szabadságlevele. A bányapolgár jogállása. Ilyen városjogi keretek közé beillesztve a bányabirtokos — mert az ipar jelentéktelensége folytán ebben az időben a polgár (bányapolgár) egy volt a bányabirtokossal — a maga tulajdona felett élők közti jogügylet útján teljesen szabadon rendelkezett s ebben (a jogkönyv 2. §-a szerint) sem neje, sem gyermekei nem gátolhatták. Végrendelkezési szabadsága is csak a közvetlen család (feleség és gyermekek) javára volt korlátozva. Ez a magánjogi szabadság összehasonlíthatatlan mértékben felülmúlta a nemesi rend hasonló jogait s így a középkori selmeczi bányapolgár jogállása sokkal inkább hasonlított a mai állampolgáréhoz, mint a nemesi rendből vett saját kortársáéhoz. Ezt a kiváltságos jogállást az urburán kívül minden más közszolgáltatás alól való mentesség és az ország egész területén érvényes vámmentesség egészítette ki. Tudni kell végre, hogy a bányák kizárólag magánkézben voltak és a kiaknázott ércekkel való kereskedés úgy benn az országban, mint az ország határain át teljesen szabad volt. Templomok és kolostorok építése. Ilyen volt a selmeci jogkönyv és ilyen a Ringburger, aki azt megalkotta. Lássuk tehát, mire ment a Ringburger az ő jogkönyvével? A renaissance előtti középkor gondolatait templomépítéssel szokta kifejezni. Ha tehát meg akarjuk mérni egy középkori város haladását vagyonban és műveltségben, a mérést azokon a templomokon kell elvégeznünk, melyeket a város időközben felépített. A schebnitziek a selmeczi jogkönyv megerősítése óta eltelt 25 év alatt újból felépítették a mai Óvár helyén a „zu unserer lieben Frau" 13