Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)
Gálócsy Árpád: Diák humor
lehetett. — Minek azt megnézni? Azért a másodpercnyi rátekintésért megmászni azt a nagy hegyet ebben a hidegben . . . Ennyit ez a szegény ember is ért hozzá, hogy meg tudja különböztetni a holtat az élőtől. Megkapta tehát a halotti bizonyítványt. Ezzel elment a „Bruderládába", ott kért negyven korona előleget temetési költségre, annyi szerszámóvadékja volt s kapott azonfelül húsz korona „koporsó"-segélyt. Ha itt megáll a csalafintaságban, lehetséges, hogy csak feleségének valóságos elhalálozásakor jönnek rá a turpisságra. De ő merő tájékozatlanságból folytatta a csalást tovább. Úgy gondolta, hogy ha megrendeli a temetést, a sírgödröt és a harangozást, akkor lesz a műve a legjobban megalapozva. Elment a városházára s ott lefizette a legolcsóbb temetést s a fraubergi templom harangjainak megszólaltatását. Elment Bukovcsán sírásó és harangozóhoz, megadta a sír hosszát is és a szokásos borravalót. De meg is dolgozott ezért szegény Bukovcsán, mint talán soha életében, mert d. u. fél háromtól — mert a temetés még mindég nem jött — teljes három órán át harangozott a feleségével s csak akkor hagyta abba, mikor elszaladtam oda s elmondtam neki röviden az esetet. Hogy ez hová kívánta Longauert, azt nem illik elárulnom . . . DIÁK HUMOR. írta: f Gálócsy Árpád. Selmeczbányán a Fő-utcán a „terrasszal" szemben laktunk. Egy reggel ablakomon a szemközti házra kinézve látom, hogy éjjel cégváltozás történt. Linder Károly szabó üzlete felett eddig még a régi időből maradt cégtábla díszelgett: „C. LINDER" felírással. Kedves szaktársaim valamelyike éjjel a pont helyébe egy „I" betűt pingált és így most már a cég „CILINDER"-re változott. ösmerve a diákszellemet, biztosra vettem, hogy az éjjel még más címváltozás is történt. A szemközti üzletek felírásait vizsgálva eljutottam a „GLÜCKSTAHL SAMU" divatáru üzletéig. E felett még az előző napon hiány nélkül díszelgett a sajtolt lemezből a táblára felszegezett betűkből álló név. Most megrövidült a cég, egyszerűen „ . LUCKST ". Az én kedves barátaim nem tehettek róla, adott betűkkel kellett dolgozniok, így a „LÜGST" szó csak helyesírási hibával volt eltüntethető. Linder könnyen segíthetett a cégtáblán, ő lemosathatta az „I" betűt, de a Glücksthal lemezbetűi a leszedésnél annyira tönkrementek, hogy neki bizony új cégtáblát kellett csináltatnia, mert az így hiányossá tett nevével nem akart megelégedni. Első időben ismeretlen tettesek elien vagyonrongálás és hitelrontás címén feljelentést is akart tenni, de miután kézzelfoghatólag megmagyarázták neki, hogy ennek az esetleges következménye „verschiss" lehet, ő se firtatta, hogy kinek köszönhette a névrövidítést. Az apácák kertje a Szélaknai útnál körülbelül 4 méterrel mélyebben fekszik. Ezért az út védfala a kertfelől korláttal volt ellátva. Téglából falazott oszlopok közé rakott gerendák védték a közönséget a leeséstől. Az oszlopok tetején egy-egy faragott kő-sisak volt. Egy reggel az apácafőnöknő az Akadémia igazgatójához nagy panasszal ment be. Éjjel — bizonyosan diákok — a kősisakokat az oszlopokról mind ledobálták a kertbe, őnekik most miféle költségükbe fog kerülni ezeket onnan ismét az oszlopokra visszahelyeztetni? Az akkori igazgató, Soltz Vilmos engem hivatott és értesítvén a panaszról, felkért, hogy ezt az ügyet rendezzük el az apácákkal barátságosan. Mi az ügyet, bár azt se tudtuk, hogy jókedvű diákok cselekedték-e az oszloplefejezéseket, annál is inkább szívesen vállaltuk, mert a selmeczi apácák iránt mindannyian meleg tisztelettel viseltettünk. Mindjárt meg is rendeztük az elégtételt. A hirtelen előhívott meglehetős nagyszámú diákság libasorban bevonult a zárdába. Négyennégyen kézbevettek egy-egy kősisakot, libasorban újra kivonultak, körül fel a Szélaknai útra és ünnepélyesen visszahelyezték a sisakokat az oszlopokra. Volt ismét egyideig, sőt évekig mit beszélni a selmeczbányai közönségnek. * Az akadémiai diákság a 80-as évek közepén (én már akkor nem voltam ott) önkéntes tűzoltó 135