Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

P. Liszkay Anna: Selmecz… Rád emlékezünk!, Vers

SELMECZ ! RÁD EMLÉKEZÜNK .. ! írta: várdotfalvi Petress Gyuláné sz. olaszi liszkai Liszkay Anna* Egy csodálatos, isteni szikra, Lélekből gyulladt és lángoló tűz Parazsát látom a szemekben itt, Mely ez estére minket ide fűz. Miért van ez így? Miért ragyog a szem? És miért jövénk mindnyájan ide? Minek is kérdem, hiszen érezzük, Az összetartás benső áldó ereje Sugallta nékünk, hogy a főváros örök zajából ide jöjjünk el S a képzelet száguldó szárnyain Lássuk magunkat magán Selmeczen! Szülővárosunk! Isten kezével Szívünkbe írva képed, ott ragyog! Két röpke szó cseng-bong, visszacsendül Lelkünk húrján most: Selmeczen vagyok! Rád emlékezünk árva városunk, Honnan elszálltunk, mint a madarak, Melyeket a szél messzire sodort S családi fészkünk árván ott maradt, De várja, visszavárja gyermekit És mi repülnénk, mégsem mehetünk . .. Hiába vársz, hiába hívsz, . . . Tépett szárnyakkal nem repülhetünk! Rád emlékezünk drága Selmeczünk! . . . Hisz ottan szőttük gyermekálmaink, Ahol az Élet nehéz gondjait Még nem érezték gyönge vállaink! Hol az Ifjúság színes képei, Mint a napsugár aranybíbora Tündéri fényben intenek felénk . . . Mint a Boldogság drága hímpora. Vájjon hallod-e szívünk verését? Vájjon érzed-e, lelkünk megremeg, Amint az Úr zsámolyán keresztül Egy imádságban üzenünk neked! És száll a lélek szellemszárnyain Száll a lel kékből feltörő ima . . . Magyarok Istene! Szent Háromság-tér S te hitetadó ős Kálvária. Óh halljátok meg lelkünk sóhajit, Mely érted Selmecz, fájón sír, zokog! Erősítsétek bízó lelkünket, Hogy az Igazság ismét győzni fog És eljő a nap, mert jönnie kell, A sok szenvedés, erőszak után, Új fény hajnala fog derengeni Trianonnak sötétlő alkonyán! A vallásos Hit szent tanulsága; Halál után jő a Feltámadás! Keresztrefeszített, drága szép hazánk Lesz még sorsodban jobbrafordulás! Dereng már az ég, oszlik sötétje. És tisztulni kezd a látóhatár. Óh, nézzetek fel Európa egére, A Magyar Hajnal sincsen messze már! És eljő a nap, egy új életnek Hittel telített boldog hajnala, Újra felzeng majd a mi Selmeczünkön, A „Ballag már a vén diák" dala. És akkor, mi is, haza ballagunk . . . örömmámortól dobban a kebel, Bányászdalunkkal, a mi ajakunkon: Szerencse fel! Szerencse fel! * Elmondta 1935 február 9-én az egyesületünk kultúrestélyén. 30