Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Tóth Arisztid: Kisiblye

l'y kisebb-nagyobb áldomás következett, ami nélkül a mindig száraztorkú akadémikusok, tán a bányák minden nemes érceért sem mentek volna haza. A két gyakorlatot sokszor kapcsolták egybe s a céllövésnek meg voltak a maga érdekességei, így, ha a golyó középpontot talált, akkor egy szarvas figurája vált a lövés után láthatóvá, a köröknél vaddisznó, nyúl figurája tünt elő, majd bukott alá stb. Történt, hogy fiatal asszony korában Stefánia trónörökösné őfensége látogatta meg Selmeczbányát, néhány napon át egymásután feljőve Szent-Antalból, ahol a kastélyban sógoránál, Kóburg-Koháry Fülöp hercegnél volt szállva. Természetesen Kisiblyét is programjába illesztették, ahol díszcéllövészetet rendeztek a tiszteletére teljes erdészdíszben és cigányszó mellett kivonult akadémikusok. Nagy érdeklődéssel nézte a fenséges asszony hercegi rokonsága társaságában a szép céllövéseket. Kisiblyét különben ezeken a kellemességeken kívül felejthetetlenné teszi nemcsak az akadémikusok (az akadémiának főiskolai rangra emelése óta.- főiskolások), de a róm. kath. gimnázium és az ev. lyceum tanulóinak seregére és kivétel nélkül minden selmeczi családra is az évtizedek óta tartott majálisok—júniálisok sorozata. Egy-egy majálist megelőzőleg nagy volt a készülődés. Néhány nappal előtte kivonult egy sereg diák néhány tanárjával a Kisiblyéhez közeli fenyvesek valamelyikébe és ott fenyőgalyakból hatalmas koszorúkat font, fiatal nyírfákat vágott ki, hogy a táncterem, a cigányok emelvényes helye, a Bacchus-facsoport, a szabadtéri konyha díszítéséről gondoskodjék. Már maga ez is beillett egy kisebbszerű majálisnak, Az erdészlak. hiszen kora délutántól késő estig eltartott a koszorúk fonása, a megfelelő nyírfáknak — ennek az erdei gyomnak, — a hegyoldalakban való összekeresése; közben természetesen uzsonnázni is kellett. Előkerült a zsebben hozott kis csomagok tartalma: szalonna, ostyepka, szalagsajt, juhtúró, vaj, vadászkolbász stb. kinél mi volt. Hatalmas tüzet raktunk, majd a lángok elültével előpirosló fenyőparázson mogyorónyársakra tűzve sült a szalonna, amelynek kiolvadó cseppjeit jóféle békési lisztből a híres selmeczi pékek remekbe készült cipói karéjaival itattuk fel. Jéghideg, finom forrásvíz lépten-nyomon akadt, így a jó étvággyal elfogyasztott uzsonna után vígan folyt tovább a munka. Estére a kész koszorúkat rudakra erősítve vállon vittük a közbeeső hegynyergen át Kisiblyére s helyeztük el a táncterem hátamögötti hegyoldalba vájt pincébe a nyírfákkal együtt. Mire a csillagok az ég boltját felékesítették, addigra víg dalolással beértünk Selmeczre. Minden majálisra nyomtatott meghívók százai mentek szét, de nemcsak Selmecz-Bélabánya törvényhatósági joggal felruházott szabad királyi bányaváros családaihoz, hanem szanaszét az országba, ahol csak innen kikerült, vagy itt oklevelet szerzett ember élt, vagy idevaló leány élte boldog házasságát. Leány ugyanis volt Selmeczen bőviben, de olyan, akinek fejét hoszszabb-rövidebb, néha 6—7 évi mátkaság után be ne kötette volna diák- vagy akadémikuskori kérője, alig-alig akadt évtizedek alatt is s ez volt oka, de egyúttal legfőbb bizonyítéka annak a bensőséges, patriarchális életnek, amelyben az ország minden részéből Selmeczre került diákság és a város lakossága között fennállott és amely a volt selmeczieket ma is, mint egy nagy család tagjait fűzi egybe. Sok-sok ilyen meleg kapocs létrejöttének emléke éppen a majálisokhoz fűződik, ami érthető is, hiszen a zsongító tavasz levegője, a regényes Kisiblye jól gondozott erdei utaival, az erdőben felhangzó cigánymuzsika, ennek szüneteiben az éneklő madarak zengő szava, mind-mind a túláradó fiatal szívek érzelmeinek a megnyilvánulását segítették elő. A majálist megelőző nap késő délutánján Hatala városi hajdú végigdobolta a várost, a diákság pedig nemzeti zászlókkal a gimnázium, vagy lyceum előtt gyülekezett, majd hangos „éljen a majális!" kiáltásokkal dobszó mellett bejárván a főbb útvonalakat, visszatért kiinduló 100