Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)
Életrajzok
ÉLETRAJZOK SELMECZIEKRŐL ÉS SELMECZBÁNYÁN VÉGZETTEKRŐL H f glogoni Andreich János 1858ban Glogonban (Torontál m.) született, középiskoláit Pancsován végezte, majd Selmeczre került, ahol az akadémián 1882-ben végzett. Körmöczbányán, az ottani m. kir. bányahivatalban kezdte pályafutását, majd a ribniki zúzökná! működött, ahonnan az akadémiára tanársegédi meghívást kapott. 1888-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t.-hez került, ahol a petrozsényi szénbányák vezetője lett bányaigazgatói címmel. 1908-tól az állami szénbányászat központi igazgatója volt Budapesten miniszteri tanácsosi címmel. Értékes szakirodalmi tevékenységet fejtett ki s 1930 június 27-én halt meg. Arnóti (Arthold) Vilmos ny. honvédelmi számv. igazgató (alezredes), Selmeczbányán, 1880-ban született s ugyanotl végezte középiskoláit is, majd a honvéd Ludovika Akadémiára s annak révén a katonai pályára került. — Fia néhai Arthold Vilmos volt Selmeczbánya városi közig, tanácsnok, h. polgármesternek. Néhai édesanyja révén közeli rokonságban van a Berzeviczy-, a Bihar- és a Gyulay-családokkal. ditrói Bajkó Andor oki. bányamérnök, felügyelő. Született Ditrón 1880-ban. 1903-ban végezte el a bányamérnöki szakot s ez év őszétől mint gyakornok Körmöczbányán működött. 1905-ben a főiskolára tanársegédnek nevezték ki a bányaméréstani tanszékhez. Ezt megelőzőleg, katonai szolgálatának tett eleget. 1907—1908-ban nagynevű tanára, Szent-lstványi Gyula mellett a kincstár zsilvölgyi bányajogosítványainak felmérése és rendezési munkálataiban vett részt, majd Petrozsényben bányamérnökké nevezték ki. A világháború kitörésekor, mint hadnagy gzt. teljesített szolgálatot, majd egész 1920-ig, amikor az oláhok elűzték, a petrozsényi bányahivatalnál teljesített szolgálatot. Hazánkban Bajkó Andor alkalmazta legelőször a kincstár petrozsényi bányászatánál több vasbeton biztosítású akna lemélyítését. 1920-tól a „MÁK" r. t. tatai bányászatánál főfelügyelő. Zsilvölgyi szolgálata alatt a bányászati és kohászati egyesület ottani fiókosztályának titkára és pénztárnoka volt. Tagja az Esztergom—Komárom e. e. vármegyék törv. hat. bizottságának és Bánhida képviselőtestületének. Elnöke a tatabányai r. kath. egyházközség keretében fennálló „Credo" egyesületnek. Balassa István dr. pestvidéki törvényszéki bíró, v. tart. főhadnagy. Középiskoláit 1905-ben végezte Selmeczbányán az ág. evang. lyceumban, azután a budapesti tudományegyetemen a jogi fakultást hallgatta, ügyvédjelölti gyakorlat után 1910-ben a szolnoki kir. törvényszéknél kezdte pályafutását, majd a ráczkevei kir. járásbíróságnál működött, 1921 óta pedig a pestvidéki kir. törvényszék bírája. A világháborúban részt vett s a kisezüst vitézségi érmet, valamint a Károly csapatkeresztet kitüntetéskép nyerte el. Bálint Ferenc uradalmi főerdőmérnök a Pécsi püspöki papnevelő-intézeti uradalomban. A székelyudvarhelyi róm. kat. főgimnáziumban végezte középiskoláit, 1887-ben érettségizett. 1887-ben iratkozott be a selmeczbányai erdészeti és bányászati akadémiára. 1896. év május havában Budapesten tette le az erdészeti államvizsgát. 1892-től 1893-ig Alsófehér vármegye gyulafehérvári erdőkerületében, 1893 januártól júniusig a szászsebesi m. kir. erdőrendezőségnél, majd Nagybánya sz. kir. bányaváros erdőhivatalánál, 1894—1896-ig Szatmár vármegye erdőgondnokságánál, 1896—1897-ig Csík és Háromszék vármegyékben a tagosításnál, — Alsófehérmegyében üzemrendezéseknél felmérési munkálatokat vállalt és végzett. 1897—1904-ig az erdélyi püspökségnél, a gyulafehérvári káptalan és papnevelde uradalmaknál, utóbb az zirczi apátság magyarpolányi erdőgondnokságánál, 1906-tól a pécsi püspöki papnevelő intézeti uradalomban működik. Balsay Aladár m. kir. bányaügyi főtanácsos, a „DGT" bányaigazgatóságának vezetője. Középiskoláit a soproni benczés főgimnáziumban végezte, onnan Selmeczbányára került, mint a bányászati akadémia hallgatója. 1900-ban jelesen államvizsgázott. Tanulmányutakat tett: Westfáliába ötször s Porosz-Sziléziába egyszer, Angliában, Szászországban kétszer volt. Hollandiában és Bajorországban hatszor, úgyszintén Ausztriában többízben járt. önálló munkája: a „Zsili 39
