Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

t hermányi Sztankay Aba dr. bölcsésztudor, oki. gyógyszerész, e. m. tanár és gyógyszertártulajdonos. Szül. Erdélyben, Verespatakon 1868-ban. Édesatyja Sztankay Farkas, selmeczbányai gyógyszerész volt. Elemi és középiskoláit Selmeczbányán az ág. ev. iskolában végezte, felsőbb tanulmányait részben a selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán, részben a kolozsvári, budapesti és bécsi egyetemeken fejezte be. 1880-ban gyógyszerészi pályára lépett az édesatyjától öröklött hivatásszeretettel, követve atyja életpályáját. Egyetemi tanulmányai elvégzése után egy évig a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet kémiai tanszakán, két évig Selmeczbányán a m. kir. bányászati és erdészeti főiskola vegytani tanszékén, mint tanársegéd működött. Majd Bátban (Hont m.) apósa, Zsilkay Lajos gyógyszertárát, később pedig Selmeczbányán édesatyja gyógyszertárát vezette. A 90-es években Debrecenben vett át gyógytárat s azóta ott működött. Irodalmi munkásságát több önálló szakkönyv és mintegy 200 magyarnyelvű, 25—30 német, francia és angolnyelvű értekezés jellemzi. De mint előadó, főleg a természettudósok és orvosok vándorgyűlésein s más szakegyletekben tartott előadásaival kitűnő nevet szerzett. Tudományos munkásságának gerincét azonban több olyan általa feltalált gyógyszer képviseli, melyek révén dr. Sztankay európai viszonylatban is számottévő nevet szerzett magának és elismerést a magyar névnek. Találmányainak legnevezetesebbje a béladstringensként ható és Hont vármegyéről elnevezett „Honthin", melyről több magyar és külföldi tudományos szaklapban jelent meg ismertetés és méltányló cikk. Jellemző, hogy a művelt nyugat ál'amaiban régen bevezetett gyógyszer lett a nélkülözhetetlen „Honthin", míg nálunk csak jóval később vették fel dr. Bókay Árpád, dr. Hainiss Géza és dr. Decz Endre tanárok ajánlatára hivatalos szernek a „Pharmacopoea"ba. Dr. Sztankay tudományos munkásságának legújabb eredménye a Hajdú vármegyéről elnevezett gyógyszere, a „Hajdúin". Dr. Sztankaynak tudományos munkálkodása mellett volt ideje és alkalma közéleti szereplésre is. Igy báti gyógyszerész korában hitelszövetkezetet, önkéntes tűzoltóságot alapított és több honti ág. ev. egyház felügyelője, a „Magyarországi Gyógyszerész Egylet" debreczeni osztályának tiszteletbeli elnöke volt stb. 1936. Sztankay Farkas Béla ny. m. kir. állami szakiskolai igazgató. Erdélyben, Verespatakon született 1869-ben, ahol édesatyja gyógyszerész volt s aki 1870-ben családjával Selmeczbányára költözött és ott átvette Muzsik gyógyszerésztől az ú. n. Felsőgyógyszertárat. Sztankay Farkas Béla középiskoláit részben Selmeczbányán, részben Kassán végezte. A m. kir. bányászati és erdészeti akadémiára 1886-ban iratkozott bányagépészeti és vaskohászati szakokat. Mint gyakornok egy évig működött a zólyombrézói m. kir. vasgyári hivatalnál Gólián Pál főmérnök mellett, a csőgyártásnál, majd megbízást nyert a brassói bánya- és kohótársulat ruszkiczai vasgyáránál, ahol egy évig, mint bánya- és kohógondnok működött. Államvizsgát 1895-ben tett s így megszerezte a kohómérnöki oklevelet s mindjárt kinevezték Gölniczbányára a „Vasipari Szakiskoládhoz tanárnak s egyben megbízták a műhelyfőnöki teendők elvégzésével. Három havi működés után ideiglenesen átvette az iskola igazgatását is. Gölniczbányán megnősült, felesége Weidinger József bányaigazgató leánya. Három gyermeke volt, leánya, dr. Vass Károly debreczeni v. tanácsnok felesége, egyik fia meghalt és a másik Amerikában, Clevelandban már 5 év óta a m. kir. konzulátuson, mint attaché működik. 1908-ban megbízást kapott a debreczeni m. kir. állami fa- és fémipari szakiskola megszervezésére és igazgatására s ezt az állást 1927. év végéig, nyugalombavonulásáig töltötte be. A világháború alatt megszervezte és vezette a szakiskolával kapcsolatosan létesített rokkant ipariskolát, a prothézis műhelyt és az állami szociális irodát, aminek elismeréséül a II. oszt. polgári hadiérdemkeresztet kapta. Felügyelője volt egy évtizeden át a debreczeni ág. ev. egyházközségnek. Több éven át volt kormánybiztosa a debreczeni munkásbiztosító intézetnek. Megszervezte Debreczen város hivatásos tűzoltóságát, melynek több éven át főparancsnoka volt. Választott tagja a Debreczen szab. kir. város törvényhatóságának s mint ilyen, különféle bizottságokban eredményes és tevékeny részt vesz a közéleti mozgalmakban. Ez idő szerint elnöke a debreczeni kazánfűtők és gőzgépkezelők vizsgáló bizottságának. taktaszadai Tassonyi Ernő, született Taktaszadán 1881-ben. Középiskolai tanulmányait a sárospataki Rákóczi kollégiumban végezte. Jogi képesítést a Pázmány Pétertudományegyetemen nyert, a selmeczbányai főiskolán bányamérnöki oklevelet szerzett. Tanulmányai elvégzése után, mint bányaesküdt, Tatabányán nyert gyakorlati kiképzést, amely után egy évig Nagy-Britanniában folytatott bányaműszaki és szociálpolitikai tanulmányokat. (Sújtólégrobbanás elleni védekezés és munkáskérdés.) 1910-ben részt vett a Pretoria Pit mentési munkálataiban, amely szénporrobbanásnál 141 bányász vesztette életét. 1911—1915-ig a budapesti bányakapitányságnál teljesített szolgálatot. A világháborúban, mint hadapródjelölt tűzmester súlyosan megsebesült. Felépülése után a Lipták-féle nagybátonyi bányaüzemet vezette. Innen hivatásához visszatérve, 1926-ig a budapesti bányakapitányságnál működött. 1926-ban a pénzügyminisztérium bányahatósági főosztályába rendeltetett be. 1927ben Németországban, Hollandiában és Nagy-Británniában tett hosszabb tanulmányutat, amelyen különösen a sújtólég és szénporrobbanások elleni védekezés kérdését tanulmányozta. Jelentős szerepe van az ú. n. „kőporos" védekezési módnak a hazai bányáknál való bevezetésénél. Jelenleg, mint miniszteri tanácsos az iparügyi minisztérium V. bányászati közigazgatási szakosztályában teljesít szolgálatot. Selmeczbányán folytatott tanulmányi idején az ifjúságnak közszeretetben álló vezére volt. Két ízben viselte az Akadémiai Kör elnöki tisztségét. A társadalmi és szakegyesületekben ma is élénk tevékenységet fejt ki. Választmányi tagja a Pataki Diákok Orsz. Szövetségének, a Selmeczbányai Egyesületnek, az Orsz. Bányászati és Kohászati Egyesületnek, a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek stb. Sárospatakon elnöke volt az Erdélyi önképzőkörnek s irodalmi munkásságának elismeréséül a tanári kar a Magyar Tudományos Akadémia által adományozott Kazinczy-cranvakkal tüntette ki. Selmeczbányán jelent meg „Aki a párját keresi" című regénye, amely több kiadást ért meg és amellyel országos sikert évben húnyt el. be s ott elvégezte a 176