Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A város története

8 a fontos tanácskozást nem tarthatták meg s Rákóczi december 23-án Kassára indul s onnan szeretett családjához. A következő év januárjában azonban ismét fontos tanácskozás színhelye lesz a város. A fejedelem 16-án érkezik, de még csak a decembertől itt tartózkodó 7 tanácstagot találja a városban. A rossz utak miatt Bercsényi és még öt tanácsos csak 21-én érkezik. Másnap megtörtént a legfontosabb ülés, melyen a Habsburg házat megfosztották a tróntól és kimondották, hogy a függetlennek nyilvánított Magyarország a teljes szakítás után francia szövetségesei oldalán indítja meg újult erővel küzdelmét a szabadságért. Felmerült a kérdés, milyen formában történjék meg a detronizáció. Miként a rendek szövetkezését, úgy ezt is országgyűlés keretében kell kijelenteni, volt a válasz. Az országgyűlés színhelyéül a kormányzótanács Rozsnyót jelölte meg, idejéül pedig 1707. február 24-ét. Később azonban belátták, hogy a rendelkezésre álló id<> rövid a gyűlés előkészítésére, így május l-re halasztották. Tekintve, hogy ekkor már több résztvevőre számíthattak, színhelyéül az Ónod melletti síkságot állapították meg. A kormányzótanács február 5-ig ülésezett Rozsnyón. Rákóczi innen bocsátotta ki február 3-án nyilt levelét a nemzethez, melyben kifejtette a szabadságharc jogosságát és felszólította a még hozzá nem állott honfiakat, siessenek a szabadság zászlaja alá. Az a két hónap, melyet a fejedelem a városban töltött, nagy változást idézett elő a polgárság életében. Jelenléte hosszú időre lecsillapította a nemzetiségi és vallási viszályokat. Ekkor ült el végleg az a vetélkedés, mely a főleg iparos magyarság és a német bányász-polgárság között a XVII. század második felétől kezdve fennállott. 1650 körül kezd a lakosság magyar része szembeszállni az időközben betelepedett és elhatalmasodott szász bányászokkal. Érzelmileg az utóbbiak is magyaroknak vallották magukat, de ragaszkodtak népi szokásaikhoz és nyelvükhöz, amely a dobsinai tájszóláshoz hasonlított. A mag}

rarság azonban szerette volna, ha levetkezik megkülönböztető nemzetiségi sajátságaikat. A versengést, mely 1630 körül kezdődhetett, Pázmány Péter 1635. június 20-án Sellyéről keltezett levelében elítélte és szigorúan megtiltotta. 1655-ben a németség méltatlankodva jegyezte meg, hogy emberemlékezet óta Rozsnyón a németeké volt az elsőbbség és a magyarok immár most velük egyenjogúak akarnak lenni. 1669-ben a gömöri ág. ev. esperesség csetneki levéltárában őrzött Schrőter-féle jegyzőkönyv 615. lapján az esperes-