Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Iskolák

80 Iskolák A világi épületekről szólva, nem tettünk említést az iskolákról, — mert épületeik emléki szempontból érdektelenek. Hogy végezetül mégis megemlékezünk róluk, ennek oka egyrészt az, hogy hozzátartoznak a város építészeti képéhez, másrészt pedig legalább röviden fogalmat óhajtunk nyújtani a városi közoktatás fejlődéséről. Az iskolák nélkül érthetetlennek tűnnék a művészi és általában a kulturális élet élénksége és virágzása. Hiszen Rozsnyó Kassa közelsége folytán bizonyos fokig mindig mostoha gyermek volt és hogy nem jutott a kihalt, szellemileg alacsony színvonalon álló kisvárosok sorsára, azt elsősorban iskoláinak köszönheti. Rozsnyó már a XVI. századtól kezdve kivételes gondot fordított az ifjúság nevelésére. A városi tanács fő kötelességének tekintette ellenőrizni a tanító működését és minden tőle telhető eszközzel alkalmat adott arra, hogy az ifjúság művelhesse magát. Elemi oktatásban igen sok gyermek részesült. A magasabb oktatás, az ú. n. „alumneum"-ban történt. Ez abból állott, hogy a törekvő ifjak, a mesterinasokhoz hasonlóan, szakképesítésben részesültek a tanító oldalán. A XVII. században arra törekednek, hogy a tanítást állandó helyhez kössék és a tanulókat csoportokba, osztályokba sorolják. Ezt szükségessé tette a nemzeti viszály is. Az egyik osztályban a magyar, a másikban a német tanító működött. A jezsuiták betelepedésükkor iskolát is nyitottak. I. Lipót 1659-ben 5000 frt-os alapítványt tett; Lippay pedig az iskolának ítélte a protestánsoktól büntetésképen fizetett évi 200 tallért. 1671-ben az evangélikusoktól elveszik iskolájukat és ettől kezdve csak a jezsuiták oktatnak, még pedig a fából készült plébánia épületben. Az iskola 3 nyelvtani osztályához 1690-ben negyedik is járult. A felkelések idején a protestáns hitélet fellendülése az evangélikus iskola újjáéledését is eredményezte. Az ifjúság önképzé-