Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Világi épületek

67 Világi épületek Mint már az előzőekben rámutattunk, Rozsnyó, a középkorba visszanyúló története ellenére, nem kelti ódon város benyomását. Ebben nagy része van annak, hogy gyakori tűzvészek elpusztították régi lakóházainak nagy részét. Néhány romantikus utcarészlettől és a lőtér 2—3 házától eltekintve, inkább a mul t század végének hangulata árad az utcák során. Világi építészetünknek sok értékes emléke esett itt is az idő martalékává. A virágzó bányaváros polgárai kedvelhették az egyszerűségükben is jól épített és tagozott lakóházakat. A hajdani otthonok emléke ma azonban legfeljebb néhány ház ősi 1 m—1 V> m-es alapfalában él. A városfal utolsó maradványai ma is láthatók a temetőnek a temetőköz felé lejtő oldalán. Hatalmas, nyers terméskövekből van rakva, kötőanyaga vaskemény habarcs. A városfalat az öt főutcának megfelelően 5 kapu törte át. A váraljai és a berzétei kapu ívei még ma is láthatók. Az előbbiből öt, az utóbbiból két ív maradt fenn. A feljegyzésre méltó lakóházak ismertetése során időrendben először a főtér keleti oldalán álló Arany halmy, jelenleg Ruber-féle házat kell említenünk. Kapujának gyöngén kihangsúlyozott gótikus vonala a késői középkorra vall. Történelmileg legbecsesebb emlék a Nehrer-ié\e ház. Ez volt egykor a „kamaraház", ahol Rákóczi rozsnyói tartózkodásakor megszállt. Emeletes; földszintjén volt a pénzverde. Hatalmas pincéi ma is összeköttetésben állnak azokkal a régi tárna-maradványokkal és földalatti folyosó-járatokkal, melyek a főteret keresztül-kasul aláaknázzák. A sarokház homlokzatával a főtérre néz. Jellegét a bástyaszerű támpillérek adják meg, melyek felfelé elkeskenyedve futnak egészen a tetőzetig. Nem ugranak előre, hanem szinte rizalilszerüen simulnak az épület testbe. Bejárata fölött az emelet fedeti loggiában folytatódik, melynek tetőzetét jó arányú karcsú rene-