Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Az evangélikus templom

61 türelmi rendelet folytán teljesül. Ezt 1782-ben hirdették ki Göraör vármegye közgyűlésén és 1783-ban az evangélikusok megkapják az engedélyt, hogy a városban is tarthatnak istentiszteletet. A türelmi rendelet lehetővé tette azt is, hogy az evangélikusok templomot építsenek. A templomnak nem volt szabad az utcára nyílnia, tornyot sem építhettek hozzá és harangot sem használhattak. Az új erőre kapott egyház hívei azonnal szervezkedni kezdtek, hogy minél előbb megindulhasson az építkezés. Összevásárolják a mai templom helyén lévő kerteket, gazdasági épületeket. 1784. május 27-én Szvoboda Mátyás inspektor lakásán gyűlést tartanak. Ezen Frankendorfer Dávid, a templomépítéshez kirendelt inspektor bejelenti, hogy alig győzi a munkát, a hívek oly tömegesen hordják az építőanyagot, és adják össze a pénzt. így másodinspektort választanak melléje. 1784. jún. 21-én a templom déli sarkán leteszik az alapkövet hálaadó ének és ima kíséretében. Megindul az építkezés, melynél a legelőkelőbb hívek együtt hordják a követ és maltert a legszegényebbekkel és a napszámosokkal. 1786. advent első vasárnapján már készen is áll a hit új hajléka. 1793-ban a közgyűlés egyházi pecsét készítését rendeli el. „Hegyen álló asszonyszemély három rózsát tart a kezében, 1783-ik esztendő metszessen ki, mint a város pecsétjén vagyon, a közepibe; olyan nagyságú legyen, mint egy poltura, körirata: Sigillum Eccl. Evang. A. Conf. Rosnaviensis". Ismét feléled a katolikusokkal való ellentét. A vezetés mindinkább a világiak kezébe kerül. 1803-ban, mikor az evangelikus egyetemes egyház elrendelte a presbitériumok szervezését, lényegében ez már meg is volt Rozsnyón, csak forma szerint kellett átalakulnia. A XIX. század a belső fejlődés kora. * A templom építése 1784—1786-ig tartott. Mestere Mayer János volt. A türelmi rendelet előírása szerint a templom nem nyílhatott utcára, így kertben építették fel. A tervezőnek tehát adva volt a feladata: olyan templomot kellett emelnie, mely beleilleszkedjék a környezetbe. Nem lehetett tehát monumentálisan kiképzett barok homlokzata; a tilalom folytán nem építhetett magasba nyúló tornyot. Az építész számára legnehezebb anyaggal, a környezettel kellett megbirkóznia. E küzdelemből a mester került ki győztesen. Sikerült oly épületet emelnie, amely