Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A Szentséges Megváltóról címzett Szt. Ferendi tartomány Sz.Annáról elnevezett rendháza és temploma

52 A másik a nagyböjti kép, melyet 1865-ben Appel Alajos rozsnyói cipészmester adományozott. Nincs ugyan szignálva, de feltehető, hogy az a Haffner nevű mester készítette, aki 1853-ban dolgo­zott a templomban, s a kapuzat cherubjait festette. Hasonlóságot mutat azonkívül Haffner szignált képével a Kálvária kápolnájá­ban, mely Szt. Kelement, a bányászok védszentjét ábrázolja. Év­száma 1866. Bár vidékies jellegű, de mégis elég jó munka. Közé­pen mered magasba a feszület, lábánál Mária és Mária Magdolna állanak, tekintetüket a szenvedő Krisztusra emelve, kinek ajkait most hagyta el a sóhajtás: „Bevégeztetett." A művész a nagy gesztusokat, az erősebb drámai kitörést kerülte, a csendes fájda­lom adja meg a kép jellegét. Volt a kolostorban még két igen értékes kép, melyekről Divald Kornél a Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1914. évfolya­mában Gömörmegyei kutatások című cikkében tesz említést. Mindkettő vászonra festett olajfestmény volt. Az egyik a Halál­táncot ábrázolta. Idézem Divald idevonatkozó sorait. „Ez idő szerint tudtommal nálunk az egyetlen ilyen tárgyú ismert fest­mény. Magassága 86 cm., szélessége 64 cm. Középső részén koporsó körül XVII. századbeli viseletben ábrázolt nők táncol­nak körben, csontváz képében ábrázolt párjukkal, egymás kezét fogva. A mező alsó két sarkában Adám és Éva bűnbeesése és a pokol látható. A felső kettőben feszület előtt térdeplő donátorok és a mennyország. A kép belső festett kerete latin, magyar és német nyelvű magyarázó feliratok kíséretében különböző rendű és rangú férfiakat ábrázol szintén a halállal táncolva." A való­ban érdekes kép reprodukcióját is közli a cikknél. A hét főbűnt, hasonló felfogásban ábrázoló másik festmény szintén három nyelvű szöveggel van ellátva. A képeket a világháborúban, mikor a rend anyagi gondokkal küzdött, eladták a rimaszombati múzeumnak. Végül röviden meg kell emlékeznünk a templomi ruhákról és kegyszerekről, melyekről említés történt a História domusban. A miseruhákat az 1920-as években újakra cserélték be. A kely­hek közül csak négy maradt meg. Az egyik 1740-ből, az alapít­ványt tevő Ethesin Dorottya ajándéka. Ezüstből készült, gazdag barok díszítményekkel kimunkálva. A másik évszáma 1750., aranyozott ezüst, a talapzaton medaillonokban festett zománc képecskék, melyek rendkívül finoman élénk, de harmonikus színekkel Krisztus kínszenvedésének jeleneteit ábrázolják. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom