Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Jegyzetek

JEGYZETEK 591 30. Kriza Ildikó gyűjtötte. MTA Néprajzi Kutató Csoport Kézirattára. Láncmese. Dallammal. A magyar népmesekincsben igen ritka az énekelve mondott mese. MONDÁK ÉS HIEDELEMTÖRTÉNETEK A mondát elsősorban az különbözteti meg a hozzá legközelebb álló prózai műfajtól, a mesétől, hogy népi, földrajzi, természetrajzi vagy történeti tudásra támaszkodó rövid történet, amelyet a hallgató és az elmondó egyaránt igaznak vél, valóságnak fogad el. A mondákat általában három nagy csoportra osztja a foklórkutatás. Az elsőbe tartoznak az eredetmagyarázó, aetiológiai vagy természetmagyarázó mondák (szövegeink közt az 1—4. számúak). Ezek többnyire a világ ismert jelenségeinek, állatoknak, növényeknek, illetőleg ezek jellemző tulajdonságainak keletkezését magyarázzák. A második csoport a történelmi vagy helyi mondáké (5—10. sz. sz.), amelyek történelmi eseményeket beszélnek el vagy történelmi alakokról szólnak. Ide tartoznak a helységalapítási, helynévmagyarázó, valamint a kincsmondák. A harmadik csoport a hiedelemmondák vagy hiedelemtörténeteké (11— 22. sz.). Ezek szereplői a néphitben élő, természetfeletti erővel bíró emberek és természetfeletti lények. Ha a mesék gyűjtését hiányoltuk, még inkább szólni kell erről a mondáknál. Pedig itt is a múlt század derekáról valók az első gyűjtések, de úgy tetszik, a gyűjtők sokáig érzéketlenek voltak a mondák iránt. Alig közöltek szövegeket. Igaz, ezeknek viszont a mesékkel ellentétben jóval hitelesebb a lejegyzésük. Mindhárom mondacsoport a legutóbbi néprajzi gyűjtések tanúsága szerint — az egész magyar nyelvterületen élénken él. Ortutay Gyula több írásában utal arra, hogy a Zobor-vidéken és a Mátyusföldön népszerűek a Mátyás királyról szóló mesék és mondák. Ugyanő adott számott 1955. évi tanulmányútja kapcsán a szlovák Mátyás-hagyományokról is, ami egybehangzik a szlovák folklorisztika észrevételeivel. tJjváry Zoltán a Csallóközből és Gömörből közöl Mátyás-történeteket. Gömör szintén egyik központja a Mátyás-folklórnak. Torna mellett Szádelőn a szakadékról, a tatárok elől menekülő Béla királyról mesélnek. A közeli Debrőd határában fakadó forrást Szent László csodálatos tettével magyarázzák. Ezeket a mondákat az említett helyeken sokan ismerik, azonban olyan mesélőt, aki kereken megformálva tudja elmondani a történetet, már ritkábban lehet találni. A hiedelemtörténetek a legelevenebben élnek. Fontos ismérvük, hogy az elbeszélő vagy úgy mondja el, mintha vele történtek volna az események, vagy mintha közeli rokonnal, ismerőssel, tehát mindenképpen hitelt érdemlő személlyel. 1. Nagy Ilona gyűjtötte Mosonszentjánoson. MTA Néprajzi Kutató Csoport Kézirattára. 2. Nagy Ilona gyűjtötte Mosonszentjánoson. MTA Néprajzi Kutató Csoport Kézirattára.