Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Jegyzetek

584 JEGYZETEK 43. MNT II. 653. sz. Fülöpp Gyula gyűjtötte. A karácsonyi pásztorokról szóló énekek gyakran tréfás hangneműek. A szereplő pásztorok szerények, jószivűek, olykor kissé együgyűek is. 44. MNT II. 501. sz. Manga János gyűjtötte. 45. MNT II. 596. sz. Fülöpp Gyula gyűjtötte. 46. MNT II. 507. sz. Manga János gyűjtötte. A köszöntőt éneklő gyerekek kis bölcsővel jártak házról házra. Innen származik a szokás neve, 47. Ethn. 1940. 414—418. Manga János gyűjtötte. Nagyobb legények jártak betlehemezni karácsony este és a következő három napon. A betlehemes játék a legjelentősebb színjátékszerű magyar népszokás. Középkori eredetű, kezdetben templomokban adták elő. Erre vallanak a szövegben néhol már halandzsává vált latin mondatöredékek és szavak is. Később a betlehemes játék kikerült a templomokból, sőt sok helyen az egyház felügyelete alól is. Számos világi elem, tréfás betét beolvadása színesítette, azonban tárgya, a betlehemi pásztorok köszöntésének megjelenítése nem változott. 48. MNT II. 466. sz. Fülöpp Gyula gyűjtötte. 49. MNT II. 437. sz. Kodály Zoltán gyűjtötte. 50. MNT II. 432. sz. Pongrácz Zoltán gyűjtötte. 51. MNT II. 975. sz. Manga János gyűjtötte. 52. Oj Élet, 1940. 360. o. Manga János gyűjtötte. A betlehemi gyermekgyilkosság napjának tartott aprószentek napján (december 28.] fiúgyerekek csoportosan járnak a faluban, és vékony ágakkal, veszszőkkel, fonott vesszőkorbáccsal jelképesen megvesszőzik a felnőtteket. A cél termékenység- és egészségkívánás (varázslás), illetőleg baj, elsősorban betegség elhárítása. 53. MNT II. 854. sz. Manga János gyűjtötte. A regölés az egyik legösszetettebb eredetű magyar népszokás. Pogány magyar, óeurópai pogány és keresztény elemek keverednek benne. Regölni leginkább karácsony és újév között, de néhol még újév után is jártak. Szerencsét, jó termést, gazdagságot kívántak, sokszor lányokat, legényeket is a párosítókhoz hasonlóan kiénekeltek, azaz „összeregöltek". A regölés a XIX—XX. század fordulóján a magyar nyelvterület nyugati és délnyugati, illetőleg kisebb mértékben a keleti szegélyén volt szokásban. A martosi közlés szövegtöredék. BORDALOK ÉS MULATÓNÓTÁK Alkalomhoz kötöttek, de sokszor elhangozhatnak; mindenütt, ahol közös borivásra, vidám mulatozásra sor kerül: lakodalomban, kocsmai mulatságon, szüreten, névnapon, disznótorban, céhvacsorákon. Témájuk leginkább a borivás és a bor dicsérete. Gyakran bölcselkednek a szerelemről, a házasságról, az élet értelméről, a halálról. Fokozottan hatott rájuk a diákos városi, műköltői hagyomány, később a népies műdal. A válogatásba céhvigalmakon elhangzó borköszöntőket is felvettünk. Ezekre viszont a népköltészet formái hatottak. Végül itt közlünk néhány olyan mulatónótát, amelyet táncmulatság közben énekeltek, és amelyek egész közeli rokonságot tartanak a bordalokkal.