Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Jegyzetek

JEGYZETEK 581 59. Novák József Lajos. 43—44. o. 60. Kriza Ildikó gyűjtötte. MTA Néprajzi Kutató Csoport Kézirattára. 61. MNT III/A 840. sz. Kodály Zoltán gyűjtötte. 62. MNT III/A 895. sz. Kodály Zoltán gyűjtötte. A JELES NAPOK KÖLTÉSZETE Jeles napoknak nevezi a néprajz az évnek azokat a napjait, amelyekhez valamilyen ünnepi szokás kapcsolódik. Többségük a téli napfordulótól a nyári napfordulóig tartó félévben helyezkedik el. Többnyire szerencse- és jókívánságok kifejezésének alkalmai, leggyakrabban bajés betegségelhárító szokásokkal és az ezért járó ajándékkéréssel, jutalomgyűjtéssel kötik össze. Az elhangzó énekek, dalok és ünnepi köszöntők szinte kivétel nélkül a meghatározott alkalomhoz kötöttek. Egy évben csupán egyszer, az illető jeles napon hangozhatnak el. A magyar ünnepi szokások eredete sokféle. Az összehasonlító néprajzi kutatások arról vallanak, hogy a szlovákiai magyarság körében az utóbbi évtizedekig élő ünnepi szokások egy része a nyugati szláv népek és a németek hasonló szokásaival áll kapcsolatban. Keverednek bennük óeurópai pogány és keresztény elemek, valamint a honfoglaló pogány magyarság hatása is. (A kérdéssel legutóbb Dömötör Tekla foglalkozott A népszokások költészete (Bp., 1974) című könyvében.) A Gömörtől nyugatra lakó magyarság ünnepi szokásai látszanak — az egész magyar népi kultúrát tekintve — a leggazdagabbnak, leginkább rétegezettnek. Különösen változatos a farsangvégi és a húsvét előtti időszak, értékes a Szent Iván-éjhez (június 24.) fűződő hagyomány, de a karácsonyi ünnepkör sem szegényes. A szövegek csoportosítása a naptári év menetéhez kapcsolódik. Nem a téli napfordulóval, az „iinnepes félév" kezdetével indul, hanem az új évvel. Válogatásunkat megkönnyítette a Magyar Népzene Tára II. kötete, amely a jeles napok énekeit gyűjtötte egybe. 1. Komoróczy Miklós. 190. o. 2. Szomjas-Schiffert György: 222. o. Dallammal. 3. Schoen. 22. sz. Január elsején hajnalban ezzel a mondókával járták a gyerekek a rokonok és ismerősök házait, amiért aprópénzzel vagy ünnepi kaláccsal jutalmazták őket. 4. Manga: Menyhe. 31. o. Szent Balázsnak, a torokfájás védőszentjének napján (február 3.) a gyerekek katonás rendbe sorakozva jókívánságokkal járták a települést. Egyben — akár a későbbi Gergely-napon — iskolába járók toborzásáról is énekeltek, adományokat gyűjtöttek. 5. Manga: Menyhe. 32. o. 6. MNT II. 95/b sz. Farsang utolsó előtti vasárnapján, a talalaj- vagy tananajvasárnap a lányok korán elindulnak, hogy énekes jókívánságaikkal fölkeressék a házakat. Ezt a szokást csak Nyitra környékéről ismerjük a magyar néphagyományban.