Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Jegyzetek

571 Jegyzetek BÖLCSÖDALOK A népköltészet egyik legrégibb és világszerte igen elterjedt csoportja. Elsősorban az anyák éneklik, ringatják, nyugtatiák vagy altatják vele gyermekeiket. Hasonló célra másfajta dalokat is énekelhetnek, a tulajdonképpeni bölcsődalok azonban jól elkülöníthetők a népi lírán belül. Rövid, néhány soros, gyakran rögtönzött, alkalomhoz kötött szövegek. Becézéssel, csicsíjgatással kezdődnek, a mindennapi élet közönséges dolgairól szólnak. 1. Nyr. 1882. 95. 1. Csomár István gyűjtötte. 2. Cinege, cinege, kismadár... 10. 1. Harmath Lajosné gyűjtötte Hajóson. Dallammal. 3. MNT I. 340. sz. Manga jános gyűjtötte. 4. MNT I. 1160. sz. Kodály Zoltán gyűjtötte. 5—9. Mátyusföldi gyermekjátékok. 11—12. 1. 10—11. Nyr. 1877. 429. 1. Bodon Józsefné gyűjtötte. Az első tíz szöveg ringató és altató, a tizenegyedik gyermekkeltő dal. GYERMEKMONDÓKÁK ÉS JÁTÉKDALOK A gyermekkor népköltészetéről általában azt tartja a néprajzi kutatás, hogy számos olyan régies szöveget és dallamot, esetleg töredéket őriz, amelyet a felnőttek már elfelejtettek, gyakran az értelmét sem ismerik. A sokfajta mondókát és dalt elsősorban az kapcsolja össze, hogy a gyermekkor alkalmaihoz fűződnek, akár a gyerekek maguk mondják vagy éneklik, akár a felnőttek mondják a gyermekeknek. Némely szöveget csupán az alkalom határoz meg műfajilag, különben a „felnőtt" folklór körébe lehetne utalni (pl. párosítóval vagy lakodalmi énekekkel rokon dalok stb.). Eredete miatt a gyermekköltészet igen sokrétű és változatos. Nyelvi leleményben gazdag, a gyerekek életének számos mozzanatát kíséri. Terjedelmes csoportját alkotják az énekes-táncos, sok szereplős játékok. Válogatásunkat szerencsésen segítette, hogy a Magyar Népzene Tárának első kötete éppen a gyermekjátékokat adta közre. Kodály Zol-