Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Gyermekmondókák és játékdalok

öl) GYERMEKMONDÓKÁK ÉS JÁTÉKDALOK Konkólevél, tiszta búza, Ha kinyílik az ibolya, Az ibolyát akkor szedik, Mikor reggel harmat esik. Én az uram nem szeretem, Én a csőkját nem kedvelem, Ifiűcska kéret engem, Szőke legény szeret engem. Ha szeret, hát bár elvenne, Piros papucsot is venne, Aranyláncot tizenkettőt, Három aranyos fíkötőt. Három háznál hat kemence. Összejártam, mégsincs este, Ha nincs este, van menyecske. Incsem-pincsem teremtette. Ablak alatt, ím, áll egy fa, Piros alma terem rajta, Olyan piros, mint az író, Egye meg a szolgabíró. Vízkelet 133 Négy kislány négyszög alakban leül, a többiek láncba fogódzva megkerülik őket: Ez a kislány de kövér, Tán komlós kenyérrel él? Recefice, haj-haj, Leveles a gally, gally, Engem, Julcsa, meg ne csalj! Élek biz én izével, Kukoricakenyérrel, Recefice, haj-haj, Leveles a gally, gally, Engem, Pista, meg ne csalj! Kürt