Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Jegyzetek

JEGYZETEK 589 hányat. A jobb megértés kedvéért a szólások többségéhez külön magyarázatokat fűztünk, szinte minden esetben követtük, csupán néhány helyen rövidítettük az eredeti értelmezéseket. 1 -27. Radványi. 33—36. o. 28-32. Komoróczy Miklós. 202. o. 33-35. Nyr. 1897. 137. o. Végh István gyűjtötte. 36-39. Nyr. 1876. 41. o. Bodon Józsefné gyűjtötte. 40-43. Nyr. 1875. 45—46. o. Paszlavszky Sándor gyűjtötte. 44-47. Nyr. 1885. 567. o. Paszlavszky Sándor gyűjtötte. 48-57. Nyr. 1878. 32. o. Paszlavszky Sándor gyűjtötte. 58-75. Nyr. 1881. 524. o. Csomár István gyűjtötte. 76-80. Nyr. 1880 524. o. Alszeghy N. János gyűjtötte. 81-83. Nyr. 1886. 471. o. Földes Gyula gyűjtötte. 84-86. Nyr. 1880. 280. o. Schreiber Mariska gyűjtötte. 87—111. Nyr. 1904. 471—473. o. Szűcs István gyűjtötte. 112—116. Bakos József IV. 68—69. o. 117—118. Magyar írás, 1934/9. 207. o. Khín Antal gyűjtötte. 119—159. Nyr. 1903. 452—456. o. Komoróczy Miklós gyűjtötte. MESÉK Területünk mesekincsét nagyon hiányosan ismerjük. Az itt közöit harminc szöveg mintegy háromnegyed része a nyomtatásban előzőleg napvilágot látott meséknek. Pedig a magyar népmesegyűjtés történetében az elsők között jegyeztek le a Csallóközben és Hontban tündérmeséket. Ipolyi Arnold és társai az 1840-es évek végén dolgoztak. Azután majdnem egy évszázadig csak egy-egy meseszöveget rögzítettek a gyűjtők. Ipolyi gyűjteménye is csak hatvan esztendő múlva, 1914-ben látott napvilágot. Az újabb gyűjtések, akár a Bakos József által közzétett, akár Sima Ferenc koloni meséje vagy legutóbb a Mórocz Károly által vezetett galántai gimnázium néprajzi szakkörének gyűjteménye azt mutatják, hogy még a közelmúltban lehetett, sőt napjainkban is lehet népmesét hallani az idősebb emberektől. A gyűjtés azonban nemcsak hézagos volta miatt hiányos. Egyetlen olyan szöveg sincs, amelyik megfelelne a korszerű folklórgyűjtés kívánalmainak, azaz magnetofonfelvételről szóról szóra történő lejegyzéssel volna rögzítve. Ipolyinak nem volt fontos a mesemondás szöveghűsége, mert a magyar mitológia rekonstrukciójára gondolva megelégedett a mesék vázával, csodás elemeik kivonatolásával. A gyűjteményében található mesék nagyobb részének alig van esztétikai értéke. A történetét részletező előadói stílus szinte teljesen hiányzik belőlük. Példaként vettük fel a kéziratából a csallóközi Kisudvarnokon valószínűleg általa lejegyzett mesét (12. sz.], amely csak sejteti, milyen szép volt eredeti elmondásban. A 8. számú különösen terjedelmes tündérmese lehetett, második felét azonban olyannyira összevonta a gyűjtő, hogy szinte élvezhetetlenné vált. A későbbi lejegyzéseken a mesemon-