Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

514 BALLADÁK Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti, De Jolán szülei nem engedik. Szívem, Jolán, ha nem hagynak szeretni, Meglátod, hogy mit fogok cselekedni. Szabó Gyula egy vasárnap délután Büszkén sétált Jolánkával az utcán, És őtet a zöld erdőbe vezeti, Hogy ott fognak virágot szedegetni. Először is összevissza csókolja, Boldogságát a szívére szorítja, Szívem, Jolán, hogy ne legyél a másé, Itt halunk meg mind a ketten egymásért. Hátam mögött revorverem de fényes, Nékem abból három golyó elég lesz, Egyet lövök Szabó Gyula szívébe, Másik kettőt Jolánka holttestébe. Másnap reggel összevissza keresték, De már akkor megtalálta az erdész, Megtalálta az erdész a kapuba, A két holttest egymásra volt borulva. Három kislány felöltözött fehérbe, Most viszik ki Jolánt a temetőbe, Három legény húzza a nagyharangot, Most temetik az elhervadt virágot. Tíz éve, hogy Jolán el van temetve, De a neve még nincsen elfelejtve, Siratja őt egész falu leánya, Gyöngykoszorút visznek a sírhalmára. Királyi 39 BÍRÓ MARGIT Mi történt a Hont megyei határba, Bíró Ferenc Margit nevű lejánya,