Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Balladák

478 BALLADÁK Lányom, ides lányom, Fodor Katalina, ílő-e vagy haló a setét tömlöcbe? Anyám, idesanyám, sem ílek, se halok, Sem ílek, se halok, csak Istent imádok. Az éjjel álmomban bizony azt álmodtam, Térdig veres köntös vót az én nyakamba. Sárga cipellőim vótak az lábomba, Kétágú korbácska vót az én kezembe. Lyányom, ides lyányom, Fodor Katalina, A te veres köntösöd a te piros víred. Sárga cipellőid a te sárga színyed, Kétágú korbácsod a te két hóhérod. Istenem, Istenem, kűdd el angyalkádot, Kűdd el angyalkádot madarka képibe. Hagy írjak cídulát Hedervári Györgynek, Hedervári Györgynek, Györgyvári Jánosnak. Madarkám, madarkám, én ides madarkám, Vidd el levelemet Hedervári Györgynek. Hogyha oda elírsz, szállj az ablakjába, Szállj az ablakjába, tedd a tányérjába. Szolgáim, szolgáim, én ides szolgáim, Fogjátok lovaim, hagy mennyek utána. Hajtsad, kocsis, hajtsad hat zabos paripám, Csak íletbe írjem Fodor Katalinám. Fene megeszi is hat zabos paripám, Csak íletbe írjem Fodor Katalinám. Kedves jó barátim, micsoda sereg ez, Micsoda sereg ez, ez a setét sereg? Fodor Katalinát most viszik veszteni, Fodor Katalinát most viszik veszteni.