Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mondák és hiedelemtörténetek

370 MONDÁK ÉS HIEDELEMTÖRTÉNETEK 381 A GARABONCIÁS DIÁK BOSSZÚJA Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy garabonciás diák. Fekete kalap volt rajta, fekete ruha, fekete zubbony. Ez a garabonciás diák tojással élt. Méghozzá nem is olyan akármilyen tojással, hanem amit a fekete tyúk tojott. Mást nem evett meg. Egyszer vándorolt ez a diák, és nagyon megéhezett. Bement egy kis házba. Azt mondta az asszonynak, aki bent volt: — Adj' isten, öreganyám! Süssön nekem rántottát abból a tojásból, amit ez a fekete tyúk tojott! — És rámutatott az udvaron kapirgáló tyúkra. Az öregasszony meg azt felelte: — Már te pedig abból nem eszel! — Majd megbánja azt maga később — mondta a garabonciás, és mérgesen elment. Kis idő múlva nagy szélvihar kerekedett, amely lesodorta a kis ház nádfödelét; egy fekete felhőn ült a garabonciás diák, és gúnyosan integetett az öregasszonynak. Deáki AZ INZSELLÉR Volt egy szegény ember. Ez sohasem elégedett meg a saját földjével, mindig elszántott a szomszédokéból. Ezért halála után éjjel lámpással futkosott a földeken, és mérte a földeket, „inzsellér"-nek hívták. Egyszer egy ember Bagotáról Perbetére ment kocsival. Amint kiért a határba, látja, hogy valaki lámpával futkos a földeken és kajdász: „Hová tegyem?". Az ember megunta már hallgatni, és ezért odakiáltott neki: „Hozd ide!" És csakugyan, az illető odajött a kocsijához, és most ne adj' Isten, a lovak meg se bírták mozdítani a szekeret. A szegény ember már teljesen kifakadt, és kegyetlenül elkezdett káromkodni. Ez segített, mert az inzsellértől csak akkor szabadul meg az ember, ha csúnyán káromkodik. Bagota