Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

332 MESÉK iderepülünk, és az aranyalmákat leszedjük. Mulatságból nálad maradnom nem lehet, ámbár megvallom, hogy te vagy az, kit soha felejtenem nem lehet, csak téged szeretlek! — Maradj nálam, Ilonám! — esdekelt Ärgyilus. — Én nálad nélkül nem élhetek! — Nálad maradnom nem lehet, azonban vedd ígéretemet, hogy ezentúl minden nap el fogok jönni, de almáid el nem viszem. Azért légy itt, ha látni akarsz! Most nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló. Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák megvoltak. A király hercegfia homlokát megcsókolta. Ärgyilus csak azt kérte atyjától, engedje meg továbbá is őrködni az almafáknál, mit atyja meg is engedett. Minden éjjel kiment Ärgyilus őrködni, s Tündérszép Ilonával mulatott. Volt a király udvarában egy vén banya, ki is Ärgyilus herceget nagyon szemmel tartotta. A király kezdett kíváncsi lenni, mi lehet az oka, hogy Ärgyilus annyira szeret az almafáknál őrködni? Történt egyszer, hogy a király magához szólítá a vén banyát, s így szólt hozzá: — Látom, hogy Ärgyilus herceget szemmel tartod, főképpen akkor vigyázz reá, mikor az almafánál őrködik! A vén banya úgy tett. Egyszer, mikor Ärgyilus az almafához ment őrködni, a vén banya a bokrok mögé búit, s másnap korán reggel azt mondá a királynak: — Meglestem Ärgyilus herceget, alig bírok a szememnek hinni, gyönyörűséges aranyhajú leánnyal láttam almafa alatt ülni. Holló képében jött az almafára, úgy lett belőle aranyhajú leány. — Hazudsz, vén banya! — kiált fel a király. — Az nem igaz! — De úgy van, felséges uram. Ha kell, holnap hozok jelt, hogy megismerje, miszerint igazam van. Másnap este, mikor Ärgyilus és Tündérszép Ilona egymással mulattak, maguk sem tudták, hogy történt, mélyen elaludtak mind a ketten. Ekkor előcsúszott a vén banya, és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából, azután lassan elment. Felébredt Tündérszép Ilona, sírni, jajgatni kezdett. Felébredt Ärgyilus is. — Mi bajod, kedves? — Óh, Ärgyilus, élj boldogul, én téged soha többé nem látlak, nálad nem maradhatok, a házadat tolvajok lakják, íme, aranyfürtjeimből egyet levágtak! Ezzel megölelte Ärgyilust, ujjáról egy gyűrűt húzott le, és Ärgyiluséra gyugván: — Ne! — úgy mond. — Erről megismer Ilonád akárhol.